Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - II. rész. Közegészségügyi szolgálat - I. fejezet. Közegészségügyi szolgálat a községeknél

nyezte, hogy olyan óriási köröket szerveztek, amelyek egyszerűen lehetetlenné tették azok ellátását. A községek szegénységét, pénztelenségét, s az ebből adódó nehézségeket hiába akarta tehát a törvény „áthidalni" azzal az intézkedéssel, hogy 6000—10 000 lakosig a községeket egy-egy közegészségi körbe osszák be. Ez nem volt egyéb formális megoldásnál. Azt jelentette, hogy apróbb községek 10 000 lélekszámig közösen tartottak körorvost, de az is gyakori volt, hogy együttesen 20 000 lakost kitevő községeket vontak össze egy körbe. Elképzelhetetlen, hogy olyan körökben, amelyeknek hossza meghaladta az 50 km-t s legalább ugyanannyi község tartozott hozzá, a körorvos csak valahogyan is el tudta volna látni feladatát. De voltak olyan nagykiterjedésű községek is, amelyekben még utak sem voltak, s a körorvosnak lóháton vagy gyalog kellett volna kőrjáratait végeznie. A havonkénti egyszeri, jobb esetben kétszeri körlátogatások vajmi keveset jelentettek az egészségügyi ellátás szempontjából. A köröknek 9/10-ed részében bevezetett előfogatozás sem segítette elő a körlátogatások rendszeres végzését. Az orvosnak sokszor a sajátjából kellett még a fuvardíjat is fedeznie. Külön megterhelte a körorvosokat az orvosrendőri teendők ellátása is. Egy-egy rendőrorvosi boncolás egy-két napot teljes egészében lefoglalt akárhányszor, amikor beteglátogatásra egyáltalán nem jutott idő. Az orvosrendőri boncolásokra vonatkozó adatok az 53. táblázatban tüntetjük fel. A községek rossz orvosellátottsága elsősorban arra volt visszavezethető, amit a belügyminiszter már 1880-i évi jelentésében a következőképp fogalmazott meg: . . . ,,a körorvosi állomások valamennyiét, részint a javadalmazások aránylag csekély volta, részint az orvosok elégtelen száma miatt még mindig nem lehetett betölteni, mindamellett, hogy azokra a pályázatok néha úgyszólva állandóan is ki vannak írva.". . . S ez az orvosok számának növekedése ellenére is változatlanul komoly maradt hosszú időn keresztül, amit igazol az elmondottakon kívül, hogy 1893-ban 30 orvostartásra kötelezett községben nem volt orvos, s olyan falvak is akadtak jócskán — 200 körül mozgott a számuk —, amelyek közegészségi körbe egy98