Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

A) A közegészségügy rendezését megelőző néhány jelentősebb esemény és az 1876. XIV. tc. megalkotása

kijelölt működési területen dolgozhattak csak, hogy az egyik a másiktól meg tudjon élni. Az orvosok, sebészek és szülésznők fizetése, díjszabása nagyon alacsony volt. Ezek voltak közegészségügyi szolgálatunk főbb jellegzetességei, amikor II. József (uraik, id.: 1780—1790) nagy tervekkel látott hozzá a birodalom kormányzásához. Több gyökeres változás keresztülvitelét határozta el. Az országot tíz kerületre osztotta. A megyék élére teljhatalommal felruházott biztosokat neveztek ki. A központosított és megszűntetett megyei közigazgatást az igazságszolgáltatástól különválasztotta. Tervbe vette a gazdasági életet megbénító vámsorompók megszűntetését. A jobbágy nevet eltörölte. Azok szabad költözködési, iskolába járási, mesterségválasztási jogát megengedte, csak éppen a gazdasági feltételek megteremtéséről „feledkezett meg". A jobbágy nem lehetett telkének birtokosa. A csőd a „reform" intézkedésekkel sem volt elkerülhető. A rendek ellenzéki álláspontra helyezkedtek, amit a francia forradalom és az egyre élesebbé váló társadalmi ellentétek enyhítettek ugyan, de végső soron mégis két reakciós hatalom létrejöttét segítették elő. A feudális abszolutizmus és a feudális rendeknek a feudalizmus fenntartását szolgáló egységfrontját. Ebben a politikai, társadalmi és gazdasági ellentétekkel terhes időszakban II. József több egészségügyi reform-intézkedést is tett. Intézkedései között a jelentősebbek a következők voltak: új gyógyszertár létesítését a legnagyobb megszorításokhoz kötötte. Még orvosoknak is csak abban az esetben volt megengedett a házi-gyógyszertár berendezése, ha legalább mérföldnyi távolságban nem volt gyógyszertár. Rendezte a temetőügyet. Eltiltotta a magán- és templomi kripták használatát, elrendelte azok halottainak közös sírkertbe való átszállítását. Szabályozta, hogyan végezzék járvány idején a temetést, s elrendelte, hogy a ragályos betegségben elhaltakat a lakóházaktól távoleső és kerítéssel ellátott temetkezőhelyen kell eltemetni. Megtiltotta a nyomdászoknak, hogy kopaszság, fogfájás, scorbut stb. meggyógyítását hirdető plakátokat készítsenek. A papoknak kötelezővé tette, hogy járvány idején a 6