Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - III. fejezet. Intézkedés a gyermekek és iskolák iránt

1876-tól 1885-ig in ár csak 14 százaléka és ezen túl ez a szánt még annyira csökkent, hogy a sorozási évkort föl kellett emelni. Tehát az állam közben járásától egyelőre sokat nem várhatunk. De hát összetett kezekkel nézzük, hogy még az utolsó kimutatott évben, 1887-ben is 1000 született gyermekkel szemben 247 csecsemő és 157 egy és öt év közti gyermek, tehát összesen 404 gyermek halt meg, vagyis legrosszabbul vagyunk az összes kultúrnépek között! ... az állam nem akar s a községek nem bírnak eleget tenni a kisdedek védelmének". . . Még csak néhány jellemző adatot említünk meg a gyermekek egészségügyi ellátottságára. 1882—83-ban az országban 346 óvoda volt összesen, amelyből négy volt állami. A fővárosban 1885-ben egy gyermekmenhely és három jótékonyságból fenntartott bölcsőde volt. 1876-tól a múlt század 90-es éveinek elejéig egyetlen olyan új intézet sem létesült, ahol a szegénybeteg gyermeket ingyen ápolták volna. A hét éven alul gyógykezelés nélküli halálozások magas számával kapcsolatban a következő „magyarázatot" olvashatjuk az 1880. évi belügyminiszteri jelentésben: . . . ,,a szülök, gyámok, a gyermekek betegsége esetén orvoshoz segély éjt azonnal nem mindenkor fordulhattak. Máskor meg oly távolról kell az orvost meghíni, hogy mire az megérkezett, addig a beteg gyermek el is halt, majd meg számos gyermeknél oly gyorsan és váratlanul lépett fel a halál, hogy az orvosi segély igénybevételére az illetők nem is gondolhattak. Ehhez járul némely vidéken a közlekedésnek úgy szólva lehetetlensége, az esős időjárás folytán felázott talajok, valamint a folyók kiöntése s áradása idején. A mely akadályok rendszerint azon sajnos körülményt idézik elő, hogy a kellő időben értesíttetni kellett orvos tényleges meghívása, valamint a helyszínén való megjelenése néha több napi időt is vett igénybe. Végül a hegyek között levő falvak szegény lakói közül csak alig néhánynak van kocsija, lova s a legtöbb esetben csupán gyalog járó küldöncz által lehet hírt adni a felettébb távol lakó orvosnak, a ki nagy elfoglaltsága miatt gyakran otthon sem található s így az utánna küldés is néha hiába történt." 50