Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - I. rész. Egészségügyi intézkedések - III. fejezet. Intézkedés a gyermekek és iskolák iránt

A hét éven alul elhalt gyermekek gyógykezelésének elmulasztásával kapcsolatban még csak azt említjük meg, hogy ez 1878ban az összes halálesetnek 42,0%-át tette ki. 1895-ben pedig 27,0%-át. Az említett korban elhalt gyermekek száma azonban 1878-ban az összes halálesetnek 54,6%-a, 1895-ben pedig 53,0%-a volt. Annak ellenére tehát, hogy az említett időszakban a gyermekek gyógykezelésének aránya 15,0%-kal javult, a gyermekek halálozási arányszáma mindössze 1,6%-kal lett kisebb. Ez abban leli magyarázatát, hogy a büntetéstől való félelem miatt a vármegyékben a legtöbbször egyszer elvitték a gyermeket az orvoshoz. Nem azért, hogy azt meggyógyítsa, hanem azért, hogy a halottkém léskor a szülők (gyámok) az orvosi rendelvénnyel igazolhassák magukat. S ezen nem volt semmi megütközni való, mert a sok tagú család feje egész napi munkával sem tudott többet keresni 50—60 krajcárnál. Abból orvosra és patikára bizony nem jutott. Megélni sem lehetett belőle. A lakosságnak — nagyon is bőven véve — legkevesebb 1/5-e élt ilyen nagyon nyomorúságos viszonyok között. Lett volna teendő bőven az iskolaegészségügy megjavításában is. Ez kiderül azokból a belügyminiszteri jelentésekben közölt adatokból is, amelyek az iskolák ellenőrzésére vonatkoztak, s amelyeket a 9. táblázatban foglaltunk össze. Az adatokban szereplő években megvizsgált iskolák közül zsúfoltság, rossz szellőztetés és tisztátalanság miatt összesen kifogásolt 47 924 iskola még akkor is jelentős hiányosságot tükröz, ha azt adatközlés hiányában nem tudjuk az összes megvizsgált iskolához viszonyítani. Amikor az iskolaegészségügy kétségtelen elmaradottságáról beszélünk, nem gondolunk arra, hogy a 100—120—140-es tanuló létszámú zsúfolt osztályokat máról holnapra meg lehetett volna szüntetni. Azokia a nagy különbségekre sem, amelyek az egyáltalán nem kifogástalan községi és az ezekhez viszonyítottan sokkal elhanyagoltabb állapotban levő tanyai iskolák között fennállottak, s amelyeknek jellemzésére dr. Molnár István (Halas) az 1885. évi kongresszuson a következőket mondotta: . . . „Halasnak két tanyai iskolája van. Az iskola vagy egyszerű major, vagy a legnyomorultabb lakóház, melynek ablaka, 51