Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - II. rész. Közegészségügyi szolgálat - I. fejezet. Közegészségügyi szolgálat a községeknél

tek, s azokra csak olyanok pályáztak, akiknek nem volt több igényük a mindennapi betevő falat biztosításánál. De nem egyedül ez volt a baj, hanem az is, hogy nem volt annyi orvos, mint amennyi állás. Ha minden szervezett orvosi állást betöltöttek volna 1893-ban, a betöltetlen állásokat is figyelembe véve, 408 járási, továbbá 504 községi és 1013 körorvosra, összesen tehát 2015 járási, községi és körorvosra lett volna szükség. Ha még ennél is tovább megyünk, s felveszszük, hogy a sok, rendkívül nagy kiterjedésű közegészségi köröket helyesen új, kevesebb községet magában foglaló közegészségi körökbe osztották volna be és arról sem feledkezünk meg, hogy 4174 (ebből sebész 451) bejelentetett orvos közül sokan a nagy városokban telepedtek le, még világosabbá válik: a községi, körorvosi állások számottevő részét az orvoshiány miatt még akkor sem lehetett volna betölteni, ha megfelelő fizetést biztosítottak volna számukra. Fokozta a nehézségeket az is, hogy az orvosok nehéz anyagi helyzete és rossz megélhetési lehetősége miatt az orvosi pályától kifejezett elidegenedés volt tapasztalható már a múlt század 90-es éveinek elején. Ezzel kapcsolatban a milleniumi közegészségi és orvosügyi kongresszuson dr. Molnár Antal a következőket mondotta: . . . ,,az orvosi pályától való elidegenedést a következő számok mutatják: az 1891/2-ik tanévben a budapesti, kolozsvári és bécsi egyetemen tanuló magyarországi orvostanhallgatók száma, utóbbiakhoz nem számítva az ott tanuló, de külön jegyzett erdélyieket, 1392 volt, míg az 1894/5-ik tanévben ezen szám már 1167-re apadt le, a fogyatkozás tehát: 225; a múlt 1895/6-ik tanévben pedig a budapesti egyetemen az előző év 832 orvostanhallgatóinak száma már 700-ra szállott alá. A négy évi fogyatkozás tehát 375". . . Nem volt megoldott a körorvosok nyugdíjának kérdése sem. Az országos orvosi segélyegylet 1881-ben kezdte meg működését. Az 1893-ig eltelt tizenhárom esztendő alatt 60 orvos, 320 özvegy és 9 árva részesült összesen 17 505 Ft segélyben. Egy segélyezettre eső összeg átlagban 45 Ft-ot tett ki. Nem voltak ritkák az olyan szomorú esetek, amilyeneket dr. Koreck György perjámosi körorvos az 1896. évi milleniumi kongresszuson 101