Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Kovács I. Gábor: Vészi Gyula professzor életrajza és életrajzi adattára
96 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) lakában (Budapesten anyakönyvezték). A középiskolát, az akkor már főszerkesztő laptulajdonos, sőt országgyűlési képviselő gyermekeként a budapesti elitek kedvelt intézményében, az egyetemi Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziumában, az úgynevezett mintagimnáziumban végezte. Ott is érettségizett 1906-ban. Abban az évben, amikor apja - aki a Fejérvá- ry-kormány alatt miniszteri tanácsosi rangban a miniszterelnökség sajtóosztályát vezette - a darabont kormány bukása után családjával együtt Berlinbe költözött. Vészi Gyula humán beállítottságú családjától eltérően a természettudományok iránt érdeklődött. Érettségi után, 1906 októberében a göttingeni egyetem orvosi karára iratkozott be. Itt hamarosan a világhírű fiziológus professzor, Max Verworn (1863 - 1921) tanítványi köréhez csatlakozott. 1909- től már önállóan dolgozott Verworn laboratóriumában. Még egyetemi hallgató volt, amikor 1910-ben saját vizsgálatai alapján két cikke is megjelent a professzor által alapított Zeitschrift für Allgemeine Physiologie című folyóiratban. Ugyanebben az évben a bécsi élettani kongresszuson is tartott előadást. Mesterét követve, aki átment a bonni egyetemre, 1910. április 26-ikán kilépett a göttingeni hallgatók közül, s május 3-ikán beiratkozott a bonni egyetemre, hogy folyamatosan tovább dolgozhasson Verworn laboratóriumában. Mindamellett a göttingeni egyetem orvosi karán szerezte meg 1911-ben doktori oklevelét. Ezután Bonnban már Verworn professzor tanársegédjeként működött. Meg is házasodott, a wuppertali családból származó evangélikus Hilde Drödert vette feleségül, akitől 1914-ben leánygyermeke született. 1914 őszén habilitált, a fiziológia magántanára (Privatdozent) lett a bonni egyetemen. A világháború alatt katonai szolgálatra vonult be. Hosszabb ideig vezette a miskolci katonai megfigyelőállomás laboratóriumát, majd Budapesten a Pénzintézetek Hadikórházában teljesített szolgálatot. Budapesti beosztása idején a tudományegyetem gyógyszertani laboratóriumában dolgozva folytatta tudományos munkáját. Közben az 1912-ben alapított debreceni tudományegyetem, amelynek 1914-ben csak három kara jött létre, szorgalmazta a negyedik kar, az orvoskar megnyitását is. Kenézy Gyula, az 1916-ban kinevezett első orvosprofesszor 1918-ban azt a koncepciót fogalmazta meg, hogy a kar indulásához az első két évfolyam köteles tárgyait előadó tanárokat kell először kinevezni. A debreceni egyetemi tanács 1918. március 20-ikán magáévá tette az elképzelést, s Kenézy személyi javaslatait is támogatta, így született meg a tanács felterjesztése a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben a kórbonctani, az általános kór- és gyógytani, valamint az élettani tanszék megalapításához kérte a miniszter támogatását. Az utóbbi, az élettani tanszékre a 30 éves Vészi Gyula meghívását javasolta részletes indoklással s a szokásos életrajzzal. A felterjesztés megállapította, hogy Vészi irodalmi működése főleg az általános idegélettan területével foglalkozik. Verworn szellemében dolgozik, s a Verwom-iskola több tagjával együtt részt vett az idegingerület lényegének megismerését célzó vizsgálatokban. Kiemelte, hogy Verworn méltányolja tanítványa munkásságát, amit újabb dolgozataiban több idézet is bizonyít. Apponyi Albert miniszter a három javasolt tanszék közül csak az élettani tanszék alapítását támogatta. Az egyetem június 11-én, hivatkozva a klinikai építkezések előrehaladására, megismételte korábbi felterjesztését, amire az Apponyi helyére lépett új miniszter, Zichy Jenő július 2-i leiratában kedvezően válaszolt, hozzájárulva mindhárom tanszék alapításához. Hangsúlyozta, hogy az új tanszékekre „talentumos, tetterős, fiatalos munkakedvvel megáldott, az egyetemi oktatásban jártas, annak szükségleteit átérző erőket kell kinevezni. ” A miniszter ugyanekkor a debreceni orvoskari professzori meghívások elbírálására egyetemközi szakbizottságot kért fel a már működő orvosi karok professzorai közül. A bizottság elnöke a budapesti Bókay Árpád lett,
