Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A nyíregyházi gettó egészségügye és az ideiglenes zsidó kórház
KÜHRNER É.: A nyíregyházi gettó egészségügye és az ideiglenes zsidó kórház 43 A NYÍREGYHÁZI GETTÓ EGÉSZSÉGÜGYE ÉS AZ IDEIGLENES ZSIDÓ KÓRHÁZ KÜHRNER ÉVA Magyarországon az 1944. március 19-i német megszállás után megszaporodtak a zsidóellenes intézkedések. Április 5-én elrendelték a sárga csillag viselését. Szabolcs vármegye néhány községében pedig már április 8-án megkezdődött a gettósítás. Nyíregyházán a polgármester április 11-i utasítására a zsidó hitközség illetve a néhány nap múlva megalakult Zsidó Tanács összeírta a hitközség tagjait. Közben a belváros zsidók által sűrűn lakott részén kijelölték a gettó területét, melynek betelepítése április 16-n kezdődött el a vidéki zsidók összegyűjtésével. A megye hat járásából a nyíregyházi, háromból a kisvárdai gettóba kerültek az érintettek. A mintegy ötezer nyíregyházi zsidó lakost csak április 23. után zárták a gettóba. Ez a túlbuzgó igyekezet azt eredményezte, hogy a rendelet1 hatályba lépésének idejére, április 28-ra Szabolcsban már be is fejeződött a gettósítás. A sietséget a front közeledésével indokolták. A gettó azonban csak átmeneti szálláshelye volt a mintegy 17.580 főnek. Innen május elejétől a város körüli gyűjtőtáborokba ún. bevagonírozási központokba vitték a lakókat; Varjúlaposra, Simapusztára, Nyírjes tanyára, valamint Harangodra. Május 15-re már szinte kiürült a nyíregyházi gettó. A nyírjesi gyűjtőtáborból május 14-én indult az első transzport Auschwitz-Birkenauba. Két hét múlva, június 5-én pedig már nem volt zsidó lakos a városban és környékén, ahol pedig Mikszáth szavai szerint még a vérvád per idején is meglehetős egyetértésben éltek az izraelita és tősgyökeres tirpák lakosok. A gettó és a gyűjtőtáborok egészségügye Ahol ilyen óriási embertömeg élt együtt, ott gondoskodni kellett a megfelelő közegészség- ügyi állapotok fenntartásáról és a beteg emberek gyógyításáról is. A kis alapterületű városi telkek épületeibe emberek százait zsúfolták össze, volt olyan ház (Kossuth u. 5.), ahol az ott lakók mellé még 198 főt telepítettek be. Ráadásul Nyíregyházán abban az időben még sem vízvezeték, sem csatornázás, sem szervezett hulladékszállítás nem volt. A kórokozók pedig nem álltak meg a gettó és a táborok határainál. A Zsidó Tanács már a gettó betelepítésének első napjaiban felhívta dr. Juhász István városi tiszti főorvos figyelmét az ott uralkodó áldatlan állapotokra. Április 20-án kelt levelükben jelezték, hogy „...a túlzsúfolt lakásban a fekvési lehetőség minimális. Amely körülmény egészségügyi szempontból ellenálló képességüket teljesen megviselik. A legszükségesebb tisztálkodási eszközöket szappan, lavor, teknő stb. nem hozhatták magukkal, pénzüket teljesen elszedték, így tehát nem vásárolhatnak tisztálkodási eszközöket. Igen sokan csak a rajtuk lévő testi és felső ruhával jöttek el. S mosóteknő hiányában egy szál ruhájukat ki sem moshatják. A szomszédból való vízhordás lehetősége igen korlátozott, vízhordó és tároló edények hiánya miatt. 1 1610/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában
