Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A nyíregyházi gettó egészségügye és az ideiglenes zsidó kórház
44 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) ...Az általános víz és WC hiány a behozott zsidók kimerültsége és a köze lesen beálló meleg orvosaink véleménye szerint katasztrofális következményekkel fenyeget. ”2 A tiszti főorvos igyekezett tenni az áldatlan állapotok ellen, javítani próbált a higiénés helyzeten, próbált mindent elkövetetni, hogy elejét vegye járványok kitörésének. Utasította a lakókat, hogy a gettó 4 közkútjának és a jó vizet adó magánkutaknak a vizét ne használják mosdásra és mosásra, mert el fog fogyni az ivóvíz. A nagyobb befogadóképességű lakóházak udvarán tábori latrinákat ásatott és kérte, hogy az ámyékszéket csak gyerekek, aggok és gyengébb szervezetűek használják. Minden udvaron gödröt ásatott a hulladék, szemét elhelyezésre, amit karbollal vagy mésztejjel kellett fertőtleníteni, de engedélyeztette a gyorsan felgyűlő szeméthalmok és fekália nap közbeni kihordását is. Tisztán kellett tartani nemcsak az udvart, hanem a ház előtti területet is. Mindezért a házparancsnok felelt és betartását a megbízott zsidó orvos, időnként a városi orvosok ellenőrizték. A gettó területén álló zsinagógában berendeztek egy kórházat és központi helyen, a Kossuth u 27. szám alatt nyitottak egy ambulanciát kezdetben egy vezető és 3 beosztott orvossal. A közeli Keskeny köz 2-ben egy járványkórház létesült, ahol lehetőség volt a gyermek és a felnőtt fertőző betegek elkülönítése. Állandó probléma volt a tetvesség, ezért a rendőrség által kiüríttetett Körte utca 6. szám alatti házban tetvetlenítő, fertőtlenítő állomást állítottak fel egy orvos vezetésével. A területet 4 egészségügyi körzetre osztották, ahol körzetenként 1-1 orvos a körzeti és rendészeti orvosi feladatokat látta el és 1-1 pedig végezte a kezeléseket és a betegek otthoni látogatását. Az egészségügynek ez a körültekintő szervezése azt sejteti, hogy a gettólakók hosszabb időre tervezték a berendezkedést. Nem gondolták, hogy ez a kényszer lakhely csak átmeneti tartózkodási helyük lesz, nemsokára a gyűjtőtáborokba kerülnek. A közegészségügy tekintetében a gyűjtőtáborokban még a gettónál is rosszabb viszonyok uralkodtak. A foglyok igen zsúfolt pajtákban, kifogásolható higiénés állapotok között laktak. Megoldatlan volt a hulladék elhelyezése, a tisztálkodási lehetőségek pedig még korlátozottabbak voltak. Tartályból zuhanyozhattak, csak nap által melegített vízzel, de ily módon megoldatlan volt a kisgyermekek fürdetése. A gyűjtőtáborban is létesült egy orvosi ellátásra alkalmas hely, egy betonpadlós dohánysimítóban, ahol próbáltak kialakítani a rendelő és gyengélkedő mellett egy külön fülkét a fertőző betegeknek, illetve egy várószobát és konyhát is. Itt lakott az orvos is a hozzátartozóival. A tábor is körzetekre volt felosztva élükön 1-1 zsidó orvossal. A legfontosabb feladat a járványok megelőzése volt. A betegek kezelésére alig volt lehetőség, ezért a súlyos betegeket beszállították a városi ideiglenes zsidókórházba. A gettó egészségügyi személyzete A gettó egészségügyi személyzetét négy levéltári jegyzék3 alapján lehet rekonstruálni. Ezek elsősorban orvosok neveit tartalmazzák, szolgálati beosztásuk, szakterületük és lakhelyük kíséretében. Két listán szerepelnek gyógyszerészek, egy másikon megjelennek az ápoló- és segédszemélyzet nevei is, akik között feltűnik számos családtag pl. orvos- és gyógyszerész-feleség, közeli rokon, aki ápolóként, vagy kisegítőként volt hivatalban. Ez nemcsak praktikus megoldás volt, - hiszen egy feleség sokszor részese volt a rendelőkben és patikák2 Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára (MNLSzSzBML) VB. 186. VI. 07/1943 3 MNLSzSzBML VB. 186. VI. 07/1943 (120, 128, 131,133 sz.)
