Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Benkéné Jenőffy Zsuzsanna—Benke Tibor: A homeopátia fogadtatása a magyar egyház(i)ak körében a 19-20. században
BENKENE JENOFFY Zs. - BENKE T: A homeopátia fogadtatása 31 mann] keresztültörvén a lángon, nemcsak a kétségbeesett nőt, hanem nehéz utazóládáját is megszabaditá. ”7 Valószínűleg a kordivat miatt Hahnemann szabadkőműves páholytag is volt, azonban elvetette a felvilágosult filozófiai eszméket, önálló gondolkodó volt. Nagy hatást gyakorolt rá az ókori logikus filozófia szemlélete. Világlátását a teremtő és gondoskodó Istenbe vetett hit határozta meg. Végrendeletében így fogalmazott: „Mindenekelőtt halhatatlan lelkem Istennek ajánlom abban a bizakodó reményben, hogy sorsom irányítója azt majdan az ő mennyei dicsőségében részelteti.” Műveiben egyértelműen és határozottan elutasította az okkultizmus minden formáját, a kísérletezés és a tudományos bizonyítás fontosságát hangsúlyozta. Említést érdemel az a tény is, hogy magának Hahnemann-nak is voltak lelkész-páciensei, például Thomas Everest anglikán tiszteletes, aki később az új gyógymód egyik apostolává vált. Everest 1835-ben jelentette meg A popular view of homoeopathy című könyvét Philadelphiában. Példák a homeopátia és a kereszténység kapcsolatának történetéből (nemzetközi kitekintés)8 Ahhoz, hogy a Magyarországra vonatkozó adatokat kellőképpen értékelni tudjuk, elkerülhetetlen legalább néhány meghatározó példával érzékeltetnünk a homeopátia és a kereszténység Kárpát-medencén kívüli kapcsolatának alakulását. Fontos tény - ami Magyarországra is érvényes - hogy a papok és lelkészek kezdetektől fogva jelentős számban az új gyógymódnak nem csupán kipróbálói, használói, hanem egyben lelkes terjesztői is voltak. Németországban a protestáns lelkészek, Franciaországban a katolikus papok voltak a „szelíd gyógymód” első apostolai. A francia püspökök a 19. század első felében egyenesen ösztönözték híveiket a homeopátia használatára,9 szemben az általuk istentagadónak és materialistának titulált orvoslással, amely a kor orvosi eszközeit és eljárásait ismerve - mai szemmel nézve - nemegyszer valóban kimerítette akár a kinzás fogalmát is. Nem vonatkoztathatunk el természetesen attól a ténytől, hogy ez az időszak egybeesik a Franciaországban különösen is erős és markáns kultúrharccal, amelynek fo célpontjában éppen a katolikus egyház állt, szemben a magát a racionalitás letéteményesének tekintő tudománnyal. Mindezek figyelembevételével az egyház részéről logikus a hagyományos orvoslással szembeni ellenállás és a „szelíd”, Isten által teremtett természetre építő gyógymód melletti kiállás. A francia papság soraiban még a homeopátia válságkorszakában, a 20. század elején is találunk aktív személyeket. A magyarországi Gyógyászat című hetilap 1913. június 8-i számában így tudósít a „homeopathikus kuruzslásróla rennes-i törvényszék „egy papot ítélt el, ki homceopathikus kúráival nagy hírt szerzett. 4000frankban marasztalták el.”10 Az egyház felsőbb vezetői, püspökök, sőt a pápaság is, eltérő intenzitással, de alapvetően támogatták az új gyógymódot. Lássunk néhány, ezt az állítást alátámasztó példát. 7 Argenti D. (1868)41. 8 Ullman, D.: The Homeopatic Revolution. North Atlantic Books, 2007. 305-338.; Ullman, D.: A homeopátia forradalma. Bp., SpringMed, 2011.172-184; Lodistopo, A.: Storia dell’Omeopatia in Italia. Storia antica di una terápia moderna. Roma, Edizioni Mediterranee, 1987. 81-83. 9 Kölnéi L.: Homeopátia és kereszténység. A Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesületének tudósítója (2008) 34-37. 10 Gyógyászat 23 (1913) 409.
