Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: A prevenció gondolata az 1876. évi közegészségügyi törvényben
KAPRONCZAYK.: A prevenció gondolata az 1876. évi közegészségügyi törvényben 23 A PREVENCIÓ GONDOLATA AZ 1876. ÉVI KÖZEGÉSZSÉGÜGYI TÖRVÉNYBEN1 KAPRONCZAY KÁROLY A 19. század közepén a nemzeti önállóságért, az ország társadalmi és gazdasági viszonyainak korszerűsítésért folyt a küzdelem, amelynek szolgálatába szegődött a hazai értelmiségünk, tekintélyes létszámban képviseltette magát a szociális kérdéseket közelről látó orvostársadalmunk. Nem véletlen, hogy e korban az orvosok között inkább a „közéleti orvos”, és kevésbé a „kutatóorvos” típusa vált jellemzővé. Természetes az is, hogy a kiegyezés idején - a jogalkotó tevékenység fénykorában — a magyar orvostársadalom jelentős része közéleti tevékenységet fejtett ki, majd a tervek megvalósulása után elfordult a közjogi harcok vitáitól. Ebben az időszakban az orvostudomány fejlődésében az egyes szaktudományok további elkülönülése vált jellemzővé, komoly változások következtek be az orvosi gondolkodás területén. A prevenció, a betegségek megelőzése került a középpontba, amit nemcsak egyes konkrét betegségekre, hanem az egész társadalmat veszélyeztető fertőző kórokra is értették. A közegészségügyi gondolkodás hatotta át a magyar orvostársadalmat, amit a felgyorsult ipari fejlődéssel együtt járó urbanizáció is sürgetett. Ez a folyamat csak növelte a város és a vidék egészségügyi ellátása, közegészségügyi állapotaik közötti különbségeket. E reformok kidolgozásában vállalt jelentős szerepet az un pesti orvosi iskola. A pesti orvosi iskola egységes orvosi szemlélettel, korszerű társadalmi alapokon nyugvó közegészségügyi programmal, európai tudományos színvonalon álló szakismeretekkel, rokon politikai eszmékkel rendelkezett, valódi szemléletalakító iskolája volt az új orvosnemzedékeknek. A pesti orvosi iskola egészében nagyobb hatást gyakorolt a magyar orvosi közéletre, mint Semmelweis, aki a gyermekágyi láz kóroktanának meghatározásával és a profilaxis megfogalmazásával az egyetemes orvostudomány nagyjai közé emelkedett, erényeivel és hibáival együtt a modem szaktudós megtestesítőjévé vált. Baráti köre révén bekapcsolódott a magyar orvosi közéletbe, a pesti egyetem professzoraként részesévé vált a felsőoktatásnak, a magyar nyelvű cikkeivel a szaksajtóban szerzett megbecsülést, viszont egyénisége nem volt alkalmas a vezérszerepre, amire egyébként nem is törekedett. A neoabszolutizmus ugyan később sem engedett a nemzeti követeléseknek, de a politikai enyhülést jelezve eltűrte az értelmiség társasági életének az újjászervezését. 1857-ben Markusovszky megalapította a máig megjelenő Orvosi Hetilapot, később, 1863-ban pedig létrehozta az orvosi könyvkiadó vállalatot is. Erre a korszakra esik Semmelweis Ignác magyarországi működésének, szakirodalmi tevékenységének időszaka: az Orvosi Hetilapban jelennek meg cikkei, és ekkor váltak ismertté - könyvén keresztül - nyílt levelei. Az 1867-es kiegyezést Semmelweis már nem élte meg. A pesti orvosi iskola tagjai a nagyhatású Országos Közegészségügyi Tanácsban játszottak meghatározó szerepet a prevenció szellemében megfogalmazott közegészségügyi törvény létrehozásával, a modem felsőoktatási törvény megteremtésével, az egészségügyet meghatá1 Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya, a Semmelweis Egyetem és a Semmelweis Emlékbizottság által 2015. november 18-án, az MTA Székházában szervezett Semmelweis Sympoziumon elhangzott előadás
