Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd—Nemes István—Tolvaj Balázs: Kétségeink II. (Jagelló) Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban
BOTLIK R. — NEMES I. - TOLVAJB.: KétségeinkII. Lajos holttestének azonosításával kapcsolatban 17 Tudomásunk szerint II. Lajos királyt senki sem próbálta szentté avatni, ezt igazoló adatokat nem találtunk.71 Sárffy sem nyilatkozott ez irányú elképzeléseiről, tehát csak feltételezésről van szó. A példaként felhozott két esetet pedig csak legendaként tudjuk értékelni, mert azok orvosilag nem igazolhatók. Nem ismertek Lajos csodába illő cselekedetei, személyes tárgyait, ereklyéit sem gyűjtötték össze, ami szükséges lenne a szentté avatáshoz. Tudvalevő, hogy a szentkultusz részét képezi a visszaemlékezők egyöntetű beszámolója a jelölt kimagasló, csodába illő cselekedeteiről, amit azonban II. Lajos esetében elvethetünk. A szentté avatandó jelölt személyes tárgyait, ereklyéit összegyűjtik. II. Lajos esetében szó sem volt ilyesmiről, mert az egyetlen fennmaradt tárgyról, a történészek által a király azonosítása kapcsán sokat idézett, aranyból készült szívmedálról Habsburg Mária úgy végrendelkezett, hogy azt láncával együtt (!) olvasszák be, és osszák szét a szegények között. Úgy véljük, amennyiben valóban a szentkultusszal kellene összekapcsolnunk a Sárffy által leírt romlatlansági tényezőt, akkor logikusabb lett volna az, ha II. Lajos özvegye ereklyeként megőrzi, nem pedig megsemmisítteti a tárgyi emléket.72 Kérdés, hogy van-e olyan dokumentum, amely tisztázhatja a Sárffyék által megtalált férfi holttest romlottságának mértékét? Ha ugyanis a friss sírdomb alól előkerült hulla valóban romlatlan volt, akkor a történészeknek igazat kell adniuk az orvosszakértőknek abban, hogy az agnoszkálók nem II. Lajos, hanem valaki más holttestét azonosították. Ennek tisztázására rendelkezésünkre áll Antonio Boemo velencei ügynök 1526. november 12-én keltezett beszámolója II. Lajos holttestének megtalálásáról.73 Igaz, hogy Boemo nem volt szemtanúja az eseménynek, de az iratból az a következtetés vonható le, hogy a Czettritz által megtalált holttest oszlásban volt, mivel a kamarás - állítólag - megtalálta a király kis gyűrűjét, de azt nem sikerült lehúznia a holttest ujjáról. Az ékszer eltávolításához ezért Czettritznek le kellett nyúznia abort II. Lajos ujjáról. Mindez egy késői hullajelenség, a rothadás jelére utal. Boemo arról is hírt adott a levelében, hogy Czettritz levágta és egy tiszta kendőbe göngyölte a király szakállát, amelyet később a gyűrűvel együtt bemutatott a király özvegyének, Habsburg Máriának. E megvilágításban a Boemo-féle irat és a Sárffy-jelentés összehasonlítása újabb jogos kérdést vet fel: miért nem tett említést a fentiekről Sárffy Ferenc? Boemo is kihangsúlyozta, hogy a vízben megtalált király testén Czettritz nem látott sebet, a fegyverzete pedig ott volt mellette, amit valaki leszedett róla. Forrásként a kém Brodaricsra hivatkozik, aki nem volt ott II. Lajos testének megtalálásakor, Czettritz-cel sem beszélt a kém, tehát nem tudhatjuk, hogy mekkora a jelentés valóságtartalma. Nem szerepel benne az eltemetés, az 50 napos vízi hulla viszont annyira károsodik, hogy nemcsak a bőr, hanem az egész lágyrész leválik ilyenkor a csontról. A királynétól kapott kis gyűrű kapcsán pedig élünk a gyanúperrel, hogy amire Boemo gondolt, azt a gyűrűt Lajos 9 éves korában kapta Máriától, amikor a két gyerek - eljegyzésükkor - gyűrűt cserélt egymás között.74 Mária ekkor 10 éves volt. Felnőttkorában azonban nem viselhette, mert „kinőtte” azt, ekkor már a valódi jegygyűrűjének kellet lennie a jobb kéz gyűrűsujján, amit a házasságkötéskor mindig a férfi vásárol, nem pedig a nő. Mária és II. Lajos 1522. január 13-án kötöttek házasságot Budán. Feltűnő, hogy Mária nem is említi 71 Szebelédi Zsolt: Rejtélyes holttest a Csele-patak közelében. Magyar Könyvszemle 131 (2015) 4. 413-424. Vö. Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Bp., 1940. 65. 72 Botlik (2002) 669-677. 73 B. Szabó (2006) 116-119. 74 Ortvay Tivadar: Mária, II. Lajos magyar király neje 1505-1558. Bp., 1914.
