Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
A FISCHER JAKAB EMLÉKÜLÉS ANYAGA - Kiss László: Ami az előadásokból kimaradt - Adalékok Fischer Jakab pozsonyi éveihez
150 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) ért24 kapta e jól jövedelmező állást. Elmegyógyászati gyakorlatot a Nagyszombatban (ma: Trnava) működő Pozsony vármegyei kórházban szerezhetett, melynek kicsi elmeosztályára egy év alatt 14 elmebeteget vettek fel „mania“ ill. „mania epileptica“ diagnózissal25. Déván pozsonyi működése idején is adott ki „évi jelentéseket“. Ezekből csupán a témánk szempontjából érdekes, az „őrült osztály“-vó, vonatkozó adatot idézem: 1868-ban 92 beteget, 50 férfit, 42 nőt vettek fel „mania, monomania, melancholia, fatuitas26, in observatione27“ diagnózisokkal28. Három évvel később az évi beteg-felvétel 158-ra bővült és bővült a kórismék skálája is: a korábbi négy mellé a delirium tremens, idiotismus, chorea, catalepsia sorakozott fel29. A bővülésből arra következtethetünk, hogy ekkor már nemcsak krónikus, hanem akút - delirium - betegei is voltak az elmeosztálynak. Déván 1872-ig állt a kórház (s az elmeosztály) élén. Az őt váltó Hollón Adolf (1810- 1893) „belügyéri osztálytanácsos“, az egykori ,protomedikus“ (országorvos), 1882-ig látta el a Déván által is betöltött posztokat. Őt a kórházigazgatói székben a már említett szemész, Kanka követte - ő volt az igazgató Fischer Pozsonyba érkezése idején is. Hollán távozásával új ember került a belgyógyászat és a hozzá csatolt elmegyógyászat élére is: Pávai Vájná Gábor (1850-1913). Az 1879 és 1882 között Korányi Frigyes tanársegédeként működő, majd a Robert Kochot, a tébécé bacillusának felfedezőjét Berlinben az elsők közt meglátogató Pávait ma a tüdővész elleni küzdelem pozsonyi úttörőjeként tartjuk számon.30 31 Nem róhatjuk fel neki, hogy a már akkor népbetegségnek számító tüdővésznek szentelte tehetségét és energiáját és nem jutott sok ideje az elmeosztály felügyeletére. Évről-évre nőtt a kórházi ellátást igénylő elmebetegek száma is. A kiváló sebész Makai Endre, Fischer unokaöccse, mindmáig csak kéziratban leledző emlékiratában így ír a pozsonyi kórház elmeosztályán az 1890-es években uralkodó viszonyokról: „Több beteg annyira rettegett az ápolóktól ill. a fegyelmezés szokott módjától, hogy kiugrottak az emeletről, mihelyt egy ablakot nyitva felejtettek. Az országgyűlésen egy képviselő meginterpellálta a belügyminisztert... vajon meddig tűri ezt az állapotot... Határozatba ment, hogy egy külön elmeosztályt állítanak fel egy ebben a szakmában speciálisan képzett főorvossal“?' Ilyen előzmények után került 1891-ben Fischer Jakab a pozsonyi Országos Kórház elmeosztályának élére. A kórház igazgatója ekkor - mint jeleztem — a 75 éves Kanka Károly, a belgyógyászat főorvosa Pávai Vájná Gábor, a sebészfőorvos Schmid Hugó, a bőr- és nemiosztályt Dobrovits Mátyás vezeti. Ha ismét elővesszük a Bolyó-féle hőmérőt, láthatjuk, hogy már jóval magasabb hőfokot mutat az 1865-öshöz képest. Már nemcsak az orvosok, hanem a laikusok körében is elfogadott az elmegyógyászat, mint önálló orvosi szakágazat. 1868- tól működik a lipótmezei állami tébolyda (bár sokan még mindig „közőrüldének“ nevezik), a megyei kórházakban is alakulnak kisebb-nagyobb elmeosztályok. A Felvidéknél maradva pl. 1889-ben Rimaszombatban (ma: Rimavská Sobota) működő Gömör megyei közkórház24 A Bach-korszakban, az abszolutizmus idején „cs. k. egészségügyi tanácsos a cs. kir. helytartósági osztálynál Kassán” (Kanka, i.m., 4.) 25 Déván 259. 26 Együgyüség 27 Megfigyelés alatt 28 Déván 1869, 19-20. 29 Déván, 1872,28. 30 Kiss 2013 31 Makai, kézirat. Ez úton is köszönet dr. Fischer Jánosnak, hogy bepillantást engedett a birtokában lévő kéziratba.
