Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
A FISCHER JAKAB EMLÉKÜLÉS ANYAGA - Kiss László: Ami az előadásokból kimaradt - Adalékok Fischer Jakab pozsonyi éveihez
A Fischer Jakab emlékülés anyaga 151 ban nyílik meg 10 ággyal egy elmebeteg-osztály. A Pallas Nagy Lexikonanak 1894-ben megjelent 6. kötetében Salgó Jakab az „elmegyógyászat“ címszóban már ezt írhatja: „Hazánkban az elmebeteg-intézetek szaporodásával, valamint az elmekórtani tanszékek rendszeresítésével az ország két egyetemén32 az elmegyógyászat haladása félreismerhetetlen“. E „félreismerhetetlen“ haladás ellenére a Bolyó-hőmérő még mindig nem az optimális állapotot mutatja. Pozsonyban pl. az elmeosztály önállósításával és a főorvosi állás létesítésével még nem szűnt meg az elmeosztály zsúfoltsága. Ez már szinte botrányos méreteket ölt, úgy hogy a pozsonyi helyzet parlamenti interpelláció tárgya ismét. Az 1893. január 24-i ülésén Debrecen országgyűlési képviselője, egyébként azonban pozsonyi lakos Thaly Kálmán a helyszűke okozta „ valósággal botrányos állapotok“ megszűntetésére egy szárnyépület felhúzását javasolja, „amelyben aztán elhelyezhetnék az elmebetegeket, akik most pincehelyiségekben vannak elhelyezve “33. Talán ezen interpellációnak is köszönhető, no meg Fischer egyre növekvő szakmai tekintélyének is, hogy 1900-ben egy új pavilon nyílik meg 150 elmebeteg számára a pozsonyi Országos (Állami) Kórházban. Fischer Jakab gazdag publikációs tevékenységével, illetve a pozsonyi Orvos-természettudományi Egyletben kifejtett szervezői, előadói aktivitásaival két kitűnő előadás is foglalkozott. Nem esett szó viszont arról, miért nem került fel a pont az i betűre, azaz miért nem lett egyetemi tanár Fischer Jakabból. Már 1891-ben, pozsonyi letelepedés idején nyílt titok volt, hogy előbb-utóbb sor kerül egy újabb egyetem létesítésére. Az egyetemre esélyesek közt szerepel Pozsony is. 1884-ben a már említett Pávai Vájna - debreceni gyökerei ellenére - szenvedélyes hangú röpiratban száll síkra a pozsonyi létesítés mellett34. Pávai lelkes társat nyert Fischer Jakab személyében, aki 1894-ben a pozsonyi Orvos-természettudományi Egyesületben - ekkor már az egylet titkára - Pozsony népszámlálási adatait Debrecen, Kassa, Szeged, Temesvár és Sopron statisztikai adataival veti össze. „Az első három közelebbről azért érdekel bennünket, mert, mint egyetemre aspirans városok, a viszonyainkkal való összehasonlítást egyenesen kihívják" - írja előadása bevezetőjében35. A száraz számadatokkal Pozsony „kulturális“ felkészültségét bizonyítja az egyetemi város rangra, majd csatlakozva Pávai Vájna szenvedélyességéhez, e szavakkal zárja előadását: „...Pozsony városa, ha nincs is már neki az a politikai jelentősége, mint aminővel hajdan mint koronázási város bírt, de kultúráját megtartotta és gyarapította és ha a politikai vezérszerepről le is mondott, van valami, amiről soha le nem mondott és lemondani soha nem fog, ez a kulturális szerepe“,36 Pávai Vájná, Fischer és a többi „szenvedélyes“ pozsonyi kitartása 1912-ben nyerte el jutalmát. Az 1912. évi XXXVI. törvény utasította a vallás- és közoktatási minisztert a pozsonyi és a debreceni egyetem megszervezésére. 1913-ban a jogi, majd 1914-ben az orvosi kar nyílt meg. Pontosabban: a pozsonyi Országos Kórház belgyógyászati és sebészi osztályát, valamint a pozsonyi Bábaképzőt klinikává nyilvánították, főorvosaikat pedig egyetemi tanárra léptették elő. Sajnos, a professzori címre esélyesek közül a sebész-főorvos, Schmid Hugó 1912-ben, a belgyógyász Pávai Vájná 1913-ban elhunyt. így 1914-ben a Bábaképző igazga32 Pest, 1882: Laufenauer Károly, Kolozsvár, 1889: Lechner Károly 33 Magyarország közegészségügye a parlamentben. Orv. Hetit., 11 (1893), 134. 34 Kiss 2010, 206 35 Fischer 1894, 4. 36 Fischer 1894, 39.
