Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
A FISCHER JAKAB EMLÉKÜLÉS ANYAGA - Baran Brigitta: Fischer Jakab igazságügyi pszichiátriai publikációs tevékenysége 1885-1920
A Fischer Jakab emlékülés anyaga 141 orvos-természettudományi egyesület orvosi szakosztályában előadott „törvényszéki vélemény”-ét. Az emberölés gyanúja miatt a fogházban „28 ízben” megfigyelt személy esetében a megfigyelés eredményeként a vélemény a bíróság szándékos félrevezetése lett. Az eset kapcsán Fischer Jakab részletezte a „pillanatnyi, illetve rövid ideig tartó elmezavar” előfordulási lehetőségeit, majd tételesen cáfolta ezek fennállását és a „vádlott elmebeli állapotát” épnek minősítette mind a vizsgálatok idején, mind „abban az időben, amikor az állítólagos bűntettet elkövette ”. „ ...talán a vádlott az egészet csak a bíróság félrevezetése czéljából mondta, olyan indokból, hogy — mint azt laktársa is szemébe mondta - a bíróság által magát eltartassa. ” Az 1909. évi ötödik országos elmeorvos értekezleten Budapesten a „korlátolt beszámítha- tóság” kérdéséről beszélt. Kifejtette az „elmeegészség” és „elmebetegség” elkülönítésének nehézségeit. Megemlített néhány, az ép és kóros elme határmezsgyéjén elhelyezkedő pszichiátriai kórképet: „epileptikusok”, „krónikus alkoholisták”, „tökéletlen egyéniségekMajd ismét kifejtette az ezen kórképekben szenvedő bűnelkövetők számára „Óvó intézetek” felállításának szükségességét. „ Ha nem valók a tébolydába - a mint hogy oda nem valók, ha nem valók fog- vagy fegyházakba - mint tulajdonképen oda sem valók, akkor kell olyan intézeteket felállítani, hol az ilyen egyének elhelyezendők büntetésük idejére, ha az elégséges, élethosszigra is, ha közveszélyességük esetén erre szükség van. Az ilyen intézetek fogházak kapcsán is felállíthatok, de az intézet lakói szakértő orvosi kezelésben részesüljenek, hogy a mennyiben lehetséges, a társadalomnak, mint annak hasznos tagjai, ismét visszaadathassanak. ” Az „elmebeteg bűntettesek” kiszűrése céljából a Gyűjtőfogház területén 1896-ra felépült és megkezdte működését a Moravcsik Ernő Emil ( a budapesti egyetem orvoskarának Törvényszéki elmekórtani és lélektani tanszékének vezetője) által tervezett és vezetett „megfigyelő-osztály" (Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet - IMEI), mely azóta is változatlan helyen és körülmények között működik. Azonban a Fischer Jakab által az 1800- as évek végétől sürgetett igazságügyi pszichiátriai intézmények felépítése a mai napig várat magára. Az 1900. október 28-án, Budapesten tartott elmeorvosi kongresszuson Az indulatban elkövetett bűncselekmények törvényszék orvosi szempontból című előadását is közölte decemberben a Gyógyászatban. Az akkor hatályos Btk. 76.§-ában szereplő „öntudatlan állapot” mint a beszámíthatóságot kizáró egyik kategória, pszichiátriai szempontból nehéz értelmezhetőségét taglalta. A „kóros indulat ” (explozív reakció), a rövidzárlati cselekmény, a tudatzavar és homályállapot megítélésének a mai gyakorlatban is gyakran felmerülő orvosi, illetve igazságügyi pszichiáter szakértői határait, korlátáit fogalmazta meg. A nemi perversitások a törvényszék előtt címmel négy részletben közölte a Gyógyászat annak a gyűjtőfogházi megfigyelő osztályon elmeállapot megfigyelésen is átesett személynek az esetét, aki „ iszákos apától és terhelt családból származik, ki már javító-intézetben is volt, abban az esztendőben a katonaságtól, mint elmebeteget elbocsájtották. És mi mégis ezt az embert épelméjűnek nyilvánítottuk és az illetőt, mint épelméjűt az esküdtszék 15 évi fegyházra el is ítélte. ” Szintén elmeállapot megfigyelést követően kialakított véleményt mutatott be Az arteriosclerosis okozta elmezavar a törvényszék előtt címmel megjelent cikkében.
