Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
A FISCHER JAKAB EMLÉKÜLÉS ANYAGA - Baran Brigitta: Fischer Jakab igazságügyi pszichiátriai publikációs tevékenysége 1885-1920
140 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) esetben a lopással vádolt személynek a fogházban kialakult átmeneti téboly állapotát delirium tremensnek (alkohol megvonásos tünetegyüttesnek) véleményezték. A három kiragadott eset kapcsán elemezte a nemzetközi szakirodalmi adatokat, és összehasonlította a hazai tapasztalattal. Már állami kórházi főorvos és királyi törvényszéki orvosként jegyezte a Törvényszéki orvosi vélemények kétes elmeállapotoknál című közleményét. Ebben az ép és a kóros elmeállapot határán lévő személyek igazságügyi pszichiátriai vizsgálatának és véleményezésének nehézségeivel foglalkozott. Ide sorolta például az enyhe mentális retardációt, és az induló kognitív deficitnek (szellemi hanyatlásnak) a végrendelkező képességre gyakorolt hatását. Felhívta a figyelmet az igazságügyi pszichiátriai szakértői vélemények minőségi problémáira és arra a kompetenciatúllépésre is, melyeket - jogszabályilag is megerősítve - a mai napig nem sikerült az igazságügyi pszichiátriai gyakorlatból teljesen kiküszöbölni. „ ...Hány törvényszék területén végeznek szakértői szolgálatot olyanok, kiknek az elmegyógyászatban kellő jártasságuk nincsen és kiknek véleményétől mégis egy igazságos ítélet alapja függ. ” Elrettentő példaként egy törvényszék számára megfogalmazott pszichiátriai diagnózist idéz: ”vádlott kedélyi kóros visszahatásban, ethikus hyperaes- thesiában szenved, énjének túlbecsülése által mindenütt szükségképpen összeütközésbe jött azon viszonyokkal, melyek összegét társadalmi rendnek hívjuk.” Eszerint az a napjainkban is jelen lévő probléma, hogy az igazságügyi pszichiáter szakértő és a gyógyító pszichiáter nem azonos nyelvet beszél, szintén a 20. század kezdetéről ered. Hangsúlyozta továbbá, hogy amennyiben az igazságszolgáltatás élni kíván a korlátolt beszámíthatóság elvével, akkor ezen nem büntethető, de nem is az átlag pszichiátriai betegek közé sorolható személyek részére, kezelésük céljából „olyan börtöntől, de a kórházaktól is elütő intézetekfelállításáról gondoskodik, melyekben az ilyen egyének elhelyezését elrendeli, mert hogy ezek a mi elmegyógyintézeteinkbe nem valók, azt talán bővebben kifejteni nem is kell. ” Iránymutatást adott továbbá a szexuális bűncselekmények ép elméjűek esetén, és pszichiátriai betegség esetén történő megítélésének szempontjaihoz. Az igazságügyi pszichiáter olvasót a periratok, tanúvallomások tárgyilagos felhasználására intette: „ ...igyekeznünk kell az egyes kóros jelenségeket a legnagyobb tárgyilagossággal, szinte természetrajzi hűséggel leírni... a bíró az objektív lelet alapján adott vélemények indoklásából a maga nézetét meg fogja alkothatni ”. Az 1892-es Az elmegyengeség törvényszék-orvosi szempontból című írásában „a pozsonyi országos kórház főorvosa ” az értelmi fogyatékosság súlyossági fokozatainak („elmegyengeség”, „butaság”, „hülyeség”) bűnelkövetés szempontjából jelentőséggel bíró formáival foglalkozott. Két, hosszabb pszichiátriai kivizsgáláson és megfigyelésen átesett személy esetének kapcsán mutatta be az enyhébb értelmi fogyatékosság (a debilitás és az enyhébb imbecillitás) megállapításának nehézségeit és ebben az elmeállapot megfigyelés hasznosságát. Az enyhe értelmi akadályozottsággal élő „..úgy cselekszik,” -írja- „mint egy gyermek, aki inkább a pillanat hatása alatt áll és kinél a megfontolásnak azon érettsége, mely épen a felnőtt és elme-egészséges egyéneket jellemzi, hiányzik. ” A ma forenzikus pszichiátere legalább ebben a kérdésben könnyebb helyzetben van - a neuropszichológia módszereinek segítségével - a 19. században dolgozó elődjénél. A Gyógyászat 1895. október 6-i számában Elmebeteg vagy épelméjű-e? címmel közölte Fischer Jakab pozsonyi országos kórházi főorvos, királyi törvényszéki orvosnak a pozsonyi
