Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd—Nemes István—Tolvaj Balázs: Kétségeink II. (Jagelló) Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban
BOTL1K R. - NEMES I. - TOL VAJ B.: Kétségeink II. Lajos holttestének azonosításával kapcsolatban 13 friss sírdomb kapcsán azonban rögtön felmerül a kérdés: vajon kik földelhették el először a II. Lajosként azonosított testet? Ezek az ismeretlen személyek miért tartották lényegesnek azt, hogy a király élettelen testét elvonszolják, és valamivel távolabb a halál bekövetkeztének helyétől - Verancsics Antal szavaival élve — „benyomják” őt a sárba, vagyis ideiglenesen elföldeljék? Valaki tehát már az agnoszkálók előtt felfedezte a király testét és jobbnak vélte őt egy biztonságosabb helyre eltemetni? Minden jel arra utal, hogy elsőként valóban nem Czettritz azonosította a királyt. Minderre egy jóval később, 1527. június 24-én kelt oklevélből is következtethetünk.53 Báthory István nádor a kérdéses iratban arról értekezett, hogy a király öltözékét a közelben élő jobbágyok a mohácsi mezőről magukkal vitték, majd beszolgáltatták a gyűrűspecséttel együtt, és ez alapján feltételezhető, hogy ők lehetnek azok, akik megtalálták és el is temették Lajost egy ideiglenes sírba még 1526 szeptemberében. Azonban Sárfíy Ferenc győri udvarbíró az agnoszkálásról írt jelentésében egy szóval sem közölte, hogy a friss sírdomb alatt megtalált holttestről előbb le kellett volna csatolniuk a páncélzatot. A sírban megtalált férfi hulla feltételezésünk szerint meztelen volt, és az agnoszkálók a Győrből magukkal hozott tiszta ingbe öltöztetve vitték a holttestet Székesfehérvárra. A Bát- hory-oklevél szerint 1527 nyarán összegyűjtötték II. Lajos tárgyait, öltözékét a jobbágyoktól, s többek közt azt a királyi pecsétgyűrűt is átvehették tőlük, amelyet — a visszaélés lehetőségének kizárása céljából — azonnal megsemmisítettek. Ezen a ponton egy logikai bukfencre szeretnénk felhívni a figyelmet: amennyiben tényleg ismeretlen jobbágyok találták meg és temették el a király holttestét, akkor le kellett őt vetkőztetniük, mert meztelenül eltemetve találtak rá Sárffyék. Ugyanakkor a fegyvereket vissza kellett dobniuk a patakba, vagy mocsárba, mert csak így találhatta meg azokat Czettritz. Mégis miért dobták azokat vissza a névtelen jobbágyok, amikor az értékes fegyvereket eladhatták volna, vagy önmagukat védhették volna azokkal az állandósult török támadások ellen? Kilenc hónappal később, 1527 júniusában került csak elő II. Lajos gyűrüspecsétje, az ezt igazoló Báthory-féle oklevél említi egyedül a jobbágyokat, mint megtalálókat, de a helyszín Mohács mezeje, ugyanakkor patak, temetés, fegyverek, szívmedál nem szerepelnek benne. Hogyan lehetséges az, hogy kilenc hónapig nem szóltak senkinek az ismeretlen jobbágyok arról, hogy mit találtak, és hogyan lehetséges az, hogy a holttestről levették a kardot, lecsatolták a páncélt, és lehúzták az alatta lévő egyfajta bélésmhát? A számukra értéktelen pecsétgyűrűt, egyesek szerint egy arany szívmedált és az „öltözéket” - ami csak a páncél alatti bélésruha lehetett - megőrizték, az értékes fegyvereket pedig visszadobták a sárba? Miért nem adták el az értékes szívmedált ezek a jobbágyok, akik a közelgő kemény tél előtt fedél és élelem nélkül maradtak? Egyáltalán honnan tudták volna, hogy II. Lajos meghalt és hol található a holtteste? A nádor állítása szerint a kérdéses jobbágyok, akik a királyt felismerték a pecsétgyűrűjéről, és szelektíven válogatni tudták II. Lajos különböző tárgyait, igen műveltek lehettek, hiszen egyrészt nemcsak olvasni tudtak, hanem latinul is megértették a gyűrű feliratát: ,JSigillum Ludovici Regis.” Gyalókay Jenő hadtörténész szerint 1526. szept. 3-ig Szülejmán és a török sereg Mohácsnál táborozott, ezért életét veszélyeztette az, aki ebben az időszakban fegyverek, vagy más értékek után kutatott a térségben.54 Ezt igazolja Jacomo Zaratino velencei kém jelentése: „A törökök, főleg száguldó lovasaik (akindzsik), egész éjjel és másnap is szünet nélkül mindenfelé portyáztak-száguldot53 Prokopp Gyula: II. Lajos király pecsétgyűrűje. Vigília 32 (1967) 8. 527. 54 Gyalókay Jenő: A mohácsi csata: 1526. augusztus 29. In. Mohácsi emlékkönyv. Bp., 1926. 252.
