Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd—Nemes István—Tolvaj Balázs: Kétségeink II. (Jagelló) Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban
14 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) tak, falvakat égettek fel, és egyéb helyeket, ahová csak be tudtak hatolni, lekaszabolták, vagy fogságba vetették a szegény, szánalomra méltó magyar családokat, akiket csak találtak.”55 Pontos információ nélkül napokba telt volna a több kilométeres partszakasz átkutatása, 4-5 emberre is szükség lehetett volna a súlyos, sárral és vízzel megtelt páncélba burkolt test kiemeléséhez és a temetéshez. Sárfíyék egy friss sírdomb alatt találtak a királyra, amit Szerémi (”a tó partján lenn ástak sirt szegénynek, s otthagyták”),56 és a későbbi esztergomi érsek (1569-1573), Verancsics Antal krónikása („a király testét halászok benyomták a sárba”) is említ,57 58 de az utóbbi két szerző nem volt ott a holttest megtalálásakor, vagy szállításakor sem, információjukat jóval később és csak másodkézből szerezték. írásaik valóságtartalmát tovább csökkenti az a tény, hogy Szapolyai Czettritz-ék után, november elején kerestette a holttestet, tehát a korábbi történet (Sárfíy-féle) kizárja a másik kettőt (Szerémiét és Verancsicsét), akik szerint Szapolyai János Budára, majd Székesfehérvárra érkezése után „meghozatta” volna a holttestet. Lehetséges, hogy Szapolyai János a Sárfíy-ék által fellelt holttestet temettette el november 9-én, bár nincs tudomásunk arról, hogy ezt el is ismerte volna. A másik lényeges kérdés: a királyként azonosított személy holttestének romlatlansága. A győri udvarbírót idézve: „[...] sohasem láttam emberi holttestet, mely ennyire épen megmaradt volna, ennyire ne lett volna undorító és ijesztő. Mert nem volt a felség testének legkisebb része sem feloszlóban [...].”5ft Könnyű belátni, hogy a mohácsi csata, a király augusztus 29-én történt vízbe esése, fulladása és a friss sírdomb alatt lévő holttest október 18-i megtalálása között eltelt 50 nap cáfolja a romlatlanság tényét. Mint említettük, az agnoszkálást végző Czettritz elsőre nem találta meg a király holttestét a „mocsárban”, hanem jóval odébb, egy sírdomb alól emelték ki a hullát. Vagyis az élettelen testet elmozdították a halál beálltának eredeti helyéről, ezzel tehát kizárható a folyamatos oxigénmentes állapot, amely esetleg lassíthatta volna a holttest bomlását és hosszú távon ún. hullaviaszos átalakuláshoz vezethetett volna. Gyalókay Jenő véleményével - „ Minthogy pedig az áradás nagy volt, több nap telt bele, míg a víz annyira leapadt, hogy az ember- és lóhullák napvilágra kerültek. Ez tehát már a törökök elvonulása (szept.3.) után lehetett”59 - egyetértünk. A Csele-patak egynapos áradását kizártnak tartjuk, mivel esetünkben nem egyszerű vízszintemelkedésről van szó, hanem olyan áradásról, amihez a Duna víz-visszaduzzasztó hatása is hozzájárult. Farkas Gábor Farkas szerint az önkéntes jobbágyok már aug. 30-án eltemethették a királyt,60 amivel nem értünk egyet, mert ebben az esetben a jobbágyoknak ismerniük kellett volna a pontos helyszínt és azt is, hogy életük kockáztatása árán kit keresnek. A magas vízállás miatt pedig nem láthatták meg a patakba - vagy tómederbe, pláne nem a mocsárba - merült testet, ezért több kilométeres mederszakaszt kellett volna tüzetesen átvizsgálniuk. A magas vízállást igazolja Szülejmán naplója is azzal a bejegyzésével, miszerint a szultán lovának faráig ért a víz 55 Sanudo i. m. T. 43. 646-648. B. Szabó (2006) 100-101. 56 Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász László. Bp., 1979. 133-134. 57 Memoria Rerum 1504-1566: A Magyarországon legutóbbi László király fiának legutóbbi Lajos királynak születése óta esett dolgok emlékezete. (Verancsics Évkönyv.) Sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta: Bessenyei József. Bp., 1981. 58 Bartoniek (1926) 145-146. 59 Gyalókay (1926) 252. 60 „Nekünk mégis Mohács kell", a 2015. augusztus 29-én, MTA-TTI és OSZK által rendezett Mohácsszimpóziumon elhangzott felvetés.
