Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Kicsi Sándor András: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban
KICSI S.A.: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban 117 jának vélte azt, ahogy egy éjjel egy denevér (denevér; bőregér, se féreg-se madár neveken említette) szárnyával megsuhintotta. Édesapja reggelre a denevért kiszegezte a kunyhó ajtajára (1959: 51-52). Orosháza környékén “Denevért kell szegezni a kapura, szerencsét hoz. A denevér szereti a szalonnát, aki bántja megtépázza a haját” (Beck 1965: 200). Siklóson “Szerencsét hoz az ajtóra szögezett bőregér” (Révai 1905: 295). Ugyanerről a vidékről valók Bellosics Bálint közlései (1899: 309): “Denevért ha kiszegeznek a ház ajtajára, az szerencsét hoz (Bezdán). ” “A kereskedő az első denevért ajtója fölé szögezi, hogy szemcséje legyen” (Darázs, Siklós). Temerinben “Bőregért kitűzik az ajtóféfára. Szerencsét hoz ” (Csorba 1988: 105). A főleg bukovinai székelyek lakta Székelykevén “A házra kiszegezett denevér szerencsét hoz ” (Penavin 1983: 167). Doroszlón “Denevért ha fogtunk, kiszégétiik az ajtóra, mer távol tartsa a gonoszt, meg szöröncsét hoz a házhó” (Kovács E. 1982: 268, 2340. §). Kupuszinán a béregér ‘bőregér, denevér’. (A kupuszinai nyelvjárásból hiányzik az ö, ő, ü, ű fonéma.) “Ha denevért fog az ember, azt élve ki kell szögezni a szárnyainálfogva az ajtó fölé. Szerencsét hoz. Ha elengedik, az szerencsétlenséget idéz elő” (Silling 1992: 56). Mihályiban szárnyasegér ‘denevér’. “Régen a denevért kiterített szárnnyal az istállóajtó fölé szegezték, hogy az állatoknak ne legyen semmi baja” (Kiss 1979: 66). Veszprémvarsányban “A Szent- György nap előtt fogott s pénzzel elvágott nyakú szárnyasegér az ajtó fölé kiszegezve, szerencsét hoz” (Káldy 1908: 285). Schmidt Egon így emlékezett: “A hatvanas évek elején még láttam a Balaton-felvidéken présház ajtajára szögezett, kifeszített denevérhullát. Bizonyosra veszem, hogy amikor odaszegezték, még élt a szerencsétlen állat” (1987: 150). Pásztor Béla és Weöres Sándor közösen írt Holdaskönyv című műve Az ifjú boszorkányok énekeiből ciklusának harmadik darabja így szól: “Anyám ne űzz denevért, minden köved engem ért. Én sírtam kiszegezve ajtód fölött az este ” (Weöres 1981, 1: 721), s a denevér kiszögezésének lírai motívuma az újabb magyar költészetben előfordul Páskándi Gézánál és Szécsi Margitnál is. Bosnyák Sándor bukovinai (andrásfalvi) székelyektől gyűjtötte: “A denevérnek olyan szárnya van, mint az ördögnek, mert az ördögnek nem toliszárnya van, mint az angyaloknak, hanem bőrszárnya, mint a denevérnek” (1977: 55,475. §). Ugyanőtőle és ugyancsak bukovinai (istensegítsi) székelyektől való az alábbi adat: “A denevért nálunk bőrmadárnak nevezik. - Ha az egér hét éves, akkor lesz neki olyan szárnya, azért mondják bőregérnek” (1977: 55, 476—477. §). Gub Jenő idősebb adatközlői között a Sóvidéken is akadt, aki azt hitte, hogy a denevér öreg egérből alakul át (1996: 86). A máramarosi ruténeknél elterjedt az a hiedelem, hogy a denevér úgy keletkezett, hogy egyszer az egér hozzájutott a húsvéti felszentelt pászka morzsáihoz, megette, és ettől szárnya nőtt (Zsurek 1895: 437, kiegészíti ezt Bálint 1976: 300, 397). Más néphitben is denevér számyanőtt egér vagy patkány (például a kínaiaknál, Miklós 1973: 157; a kínaiban ez utóbbi két állat tekintetében nem tesznek éles különbséget, shu ‘egér; patkány’). A denevér halálmadárként, mint néhány idézett közlés is bizonyítja, magyar nyelvterületen is gyakran szerepel. Általános, hogy “Ha a denevér beszáll a házba, haláleset lesz ”
