Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Kicsi Sándor András: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban
116 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) myotis) és a nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum) is bőregér, denevér, szárnyasegér. Itt is úgy tartják, hogy belekapaszkodik a fehémépek hajába. “Védettségéről semmit sem tudnak ” - s ez manapság is általános lehet magyar nyelvterületen. “ Visszataszító külsejük és az emberek tájékozatlansága, tudatlansága miatt sok áldozatul esik, az egyébként rendkívül hasznos állatokból” (Gub 1996: 86). A denevért előszeretettel szerepeltetik szerelmi varázslatokban. Például Istvánjfy Gyula borsodi közlése (1911: 293) szerint “Az eladó lány ha nagyon szerelmes valamelyik legénybe s hozzá szeretne feleségül menni, akkor csak lopja bele annak a legénynek a zsebébe a bőregér levágott szárnya hegyét s az imádott legény soha sem hagyja el (Szilvás). ” Luby Margit tunyogi és csekei asszonyoktól jegyezte fel a következő szerelmi rontást: “Reptiben szárnyasegeret (Csekében Szent György nap előtti békát) fogni. Az átlyuggatott fenekű csuporba elevenen hangyabolyba temetni. A hangyák lerágják a csontról a húst, de nem hordják szét a csontokat. Egy horgas csontot abból kivenni. Akit ezzel az ember maga felé húz, az szeretni fogja. Akit pedig a hegyes végivel eltaszít magától, az elhagyja. Azt mondják, hogy a szárnyasegeret, illetve békát gyorsan ott kell hagyni a bolyban, mert aki annak sírását meghallja, az egyesek szerint megnémul, mások szerint nagy veszedelem éri. Aki hallott már megkínzott békát szinte emberi hangon sírni, sikoltozni, az nem is fog csodálkozni, hogy az ilyen lelketlen rontót ez a hang kísérteni fogja. Magyarban, Csekében azt tartják, hogy a Szent György nap előtti denevér csak akkor használ, ha a templomban fogják” (1936: 14-15; Luby közlését összefoglalja és kiegészíti Szendrey Ákos, 1986: 248). A Szent György nap előtti denevér egyéb gyűjtésekben is kritériumként van említve. Kimnach Ödön Karcagról közölte: “A ki György nap (IV. 24.) előtt bőregér szárnyát szerez s pénzt takargat bele, — soh se fogy el a pénze ” (1902: 226). A denevér egy viszonylag új csíkszentdomokosi szerelmi varázslásban (“megcsináltatás- ban”) is fontos szereplő. “A legény elment s fogott egy denevért. Bőrmadarat. Azt belétette egy fekete fazékba s elásta a fődbe. Ott volt egy darabég — meg volt szabva, hogy meddég —, akkor az ott elszáradt, elgörbült, olyan lett, mint egy gereblye. Akkor avval a leánynak a hátát meggereblyézték, úgy hogy ne vegye észre. A legény a markába tartotta, s végighúzta a leány hátán, mintha simogatná. Az többet tőle soha el nem maradt. Magához láncolta ” (Balázs 1994:213). Elő denevér ajtóra való kiszögezése — szimbolikus keresztre feszítés - Európában szórványosan számos helyről ismeretes (például Eggenschwiler 1933: 10; a magyarországi szlovákoktól is, Krupa 1979: 95; a szokást említi például Nagy Lajos is, 1977: 59; Szántó Piroska gyermekkorából, alföldi faluból a szimbolikus magyarázattal számol be róla, Dobos 1986: 39—40), egyik okaként a boszorkány leleplezését szokás emlegetni (például Szendrey 1986: 49-50). Az alábbiakban csak néhány viszonylag új magyar adatot idézek Alpárról, Orosháza vidékéről, Sikósról, Temerinből, Székelykevéről, Doroszlóról, Kupuszináról, Mihályiból, Veszprémvarsányból és a Balaton-felvidékről. Egyébként nemcsak a denevér jut erre a sorsra, hanem például a bagoly is, amelyet Jászladányban a pajtára szegeztek boszorkány ellen (Fazakas & Székely 1990: 188), s a két éjjeli állatcsoportra vonatkozó hiedelmek és szokások másban is hasonlítanak. Kádár Lajos népi író önéletrajzában leírta egy gyermekkori élményét, amikor a falujabeli (Alpár, Bács-Kiskun megye) babonák hatására hazajáró lélek hideg kézzel lekevert pofon
