Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Kicsi Sándor András: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban
KICSI S.A.: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban 115 és Schmidt Egon is, 1987: 150) és vért szív (1936: 196-7). A denevérnek - a Fledermaus mellett - egyik német neve Speckmaus ‘szalonnaegér’ és talán a ‘denevér’jelentésű angol bat is a ‘szalonna’jelentésű bacon származéka (Riegler 1927: 1581). Bernáth Béla egy több változatban is ismert denevércsalogatót elemzett, s szerinte a denevér fallikus jelkép, ezért félnek annyira az asszonyok attól, hogy a hajukba vagy feldobott kendőjükbe röpül. A haj a pubest helyettesíti, a kendő a hymen; továbbá vasat, tüzet, sót kínálnak, mint ahogy a boszorkányt is vasra és sóra kell hívni, hogy feltétlenül eljöjjön (1987: 52). Bernáth átfogó, erotikus alapon szólásokat magyarázó könyvében is megemlítette a denevért, amely természetesen itt is férfiprincípiumot testesít meg: több helyről is feljegyezték, hogy a lányok a denevért “túrós galuskára” (ez szerinte kimondottan a nőt jelképezi) hívják “vacsorára” (1986: 81, 52. jegyzet). A legérdekesebb denevércsalogatókat Gönczi Ferenc közölte Göcsejből (1948: 25), ahol az állat neve szárnyosegir. “Estelenkint, a denevérek röpködésekor, a gyermekek kalapjaikat a levegőbe dobálják s ha a denevér valamelyikhez hozzákap, azt mondogatják: 1. Cicic egir, gyere elü, Vasat adok, suót adok, Csinyáll kalapácsot! (Zalatárnok.) 2. Szárnyosegir hupuphupp! Tüzet adok, vasat adok, Csinyáll kalapácsot! (Bucsuta.) ” Ami denevér szerelmi jelentőségét illeti, az Ethnographia néprajzi folyóirat 3. évfolyama (1892) első (januári) száma a Bosnische Postbó\ vette át a következő hírt: “Szarajevóban Tahiovic Sahu nevű czigány denevéreket árult a leányoknak 2-3 frton, hogy kötényük alatt tartva, a férfiakat szerelemre gyulasszák. A jó üzletnek a rendőrség vetett véget’’ (1892: 45). Fehér Jenő, aki denevér, szárnyas egér, ördögmadár, szárnyas emlős, bőregér néven is nevezte az állatot, azt vizsgálta meg, hogy mennyire helytálló az a legalább a 16. századig visszavezethető időjóslás, mely szerint ha a denevérek este folyton és sokat repkednek, másnap szép verőfényes idő lesz. Fehér szerint ennek van alapja, mivel a denevér által fogyasztott rovarok tetemes rajzása is ezt jelenti (1943: 32—33, hasonlóképpen Oláh 1986: 17). Az időjós denevért a népi természetismeretet döntően befolyásoló csízió is számon tartotta (“Pap-denevér ha este jó idején fészkéből kijön és tétova röpdös, bizonyos jele szép időnek ”, Csízió 1986: 130), de más népszerű kiadványokban is szerepeltették, például a Nemzeti Gazda 1814-ben írta, hogy “Tiszta, jó, legalább száraz idő lesz” - többek között -, “Ha a szárnyasegerek szorgalmatosán repdesnek” (idézi Csiffáry 1993: 124). A Felső-Szigetközben a boszorkány megjelenhet macska, bagoly, denevér és parándás (‘csúf és sánta’) csirke képében (Kovács A. 1987: 13). A közönséges denevér (Myotis myo- tis) elnevezése szárnyos egír, bőregír. Itt is félnek az asszonyok, hogy a hajukba keveredik az állat, és az arcukat összekörmözi. De főleg a hajat kell félteni, hiszen a néphit szerint a hajban varázserő van (Kovács A. 1987: 91-92). A Sóvidéken a közönséges denevér (Myotis
