Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Kicsi Sándor András: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban
KICSI S.A.: A denevér a magyar néphitben és népi gyógyászatban 109 A DENEVÉR A MAGYAR NÉPHITBEN ÉS NÉPI GYÓGYÁSZATBAN KICSI SÁNDOR ANDRÁS Charles Baudelaire házikedvence egy kalitkában tartott denevér volt. (Bryant 2002: 93) Bíró Lajos új-guineai terepmunkája tapasztalataképpen említette, hogy a bennszülöttek denevérfiókákat (kölyköket) szelídítenek, s ő maga úgyszintén denevért tartott házikedvencnek, de azért megette. (1932: 157) A denevér a magyar néphitben is jelentős, szimbólumelemzések hálás témája (például Szemadám 1990, Újvári 2001, az irodalomból érdekes például Nagy Lajos karcolata, 1977: 58-59). A nyelvjárásokból számos elnevezése ismeretes (ezekről például Beke 1939). A székely nyelvjárásokban legáltalánosabb a denevér és a bőrmadár elnevezés (Gálffy & Márton 1987: 110-2), szerte Erdélyben a bőregér és a Híjak (románból jövevényszó) is gyakori (például Nagy Jenő 1984: 324), de a különböző nyelvjárások még a 20. század közepén is igen változatos képet mutattak ebben a tekintetben. A Magyar Nyelvjárások Atlaszában, a 20. század közepe e nagyméretű, tájszókat is felmérő vállalkozásában a denevérnek a következő megnevezései fordulnak elő: bőregér, bőrmadár, ciciegér, cickelevél, cickelevény, cicusegér, csicsibör, drapcsár, hajlopó, perhács, piphere, pirhács, pirityparatty, punaga, púpegér, púpere, szárnyasegér, szárnyaspocik, tündenevér (Deme & Imre 1974, 635. lap, Kiss & Bató 2012: 41). Az állat sokféle megnevezése szótárainkban is nyomon követhető, például a latin vespertilio megfelelői Pápai Páriz Ferenc és Bőd Péter latin-magyar szótárában Denevér, Tenevér, Puppenevér, Szárnyas-egér (1767: 583). Ami a megnevezésére szolgáló -egér és -madár utótagú összetételeket illeti, erre vannak párhuzamok még az elfogadott magyar zoológiái elnevezések között is, ilyen a sárgarigó (nem rigó), a sarlósfecske (nem fecske), a kanalasgém (nem gém), földikutya (nem kutya), s a nem elfogadott nevek között talán még zavaróbbak akadnak (sündisznó, teknősbéka). Ifj. Johann Strauss Die Fledermaus (1874) című, népszerű operettje egy átmulatott, ugratásokkal, szerepcserékkel színezett éjszaka pezsgőbe áztatott, békítő keringőben kiteljesedő története. Gaál István említette, hogy az 1880-as években Magyarországon A bőregér címen került műsorra (szerepet játszhatott a német elnevezés mintája is, hiszen Maus ‘egér’), de a 20. század elején helyesbítették A denevérre. (1936: 287). A Budapesti Operaház műsorán a 2007-2008-as évadban németül továbbra is Die Fledermaus, magyarul újra Dr. Bőregér, sőt angolul is, németesen The Fledermaus címen szerepelt. A ‘tücsök’ jelentésű szók a világ nyelveiben különösen hajlamosak a fonológiai kánon megsértésére, például bilabiális tremulánst tartalmaznak. (Bártfai & Kicsi 2013) Agiljákban (nyivhben) a félig istennek számító denevér kivételes, például az elnevezésben megjelenő, rövid párral nem váltakozó hosszú magánhangzójával (tíRiy, Austerlitz 1992: 223), ám a magyarban is megfigyelhető, hogy a denevér szinte valamennyi elnevezése tartalmaz likvidét (/ vagy r hangot). A világ nyelveiben általában a béka és az osztriga elnevezései tartalmaznak előszeretettel r hangot (Kicsi 2013b). A denevér elnevezései a magyarban nem felelnek meg a jellegzetes madárnév kritériumainak: (1) legyen kétszótagos, tartalmazzon (2) szibilánst és (3) likvidét stb. (Abondolo 2007: 6, Kicsi 2015)
