Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Petneházy Dezső—Fatula, Jurij: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének egészségügyi szolgálata az első világháborúban
PETNEHÁZYD. - FATULA, J.: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének egészségügyi szolgálata 103 A következő táblázat (3. sz.) azt összesíti, hogy ki adta az első kötést. 3.SZ. táblázat. Elsősegély nyújtása Ki tette fel az első kötést A sebesültek száma százalékban A sebesült maga (önsegély) 236 18,1 Baj társa (társegély) 377 28,9 Gyógyszolga-sebesültszállító 403 30,9 Orvos 287 22,1 Összesen 1303 100 Az ezred egészségügyi pontja Az elsődleges orvosi segítségnyújtó pontokat az egységek előrenyomulásának vagy visz- szavonulásának útvonalán szervezték meg, megfelelő távolságra a frontvonaltól, az utakhoz közel, lehetőleg olyan épületekben, ahol volt víz és szalma. A katonai egységek kötözőhelyei messze voltak a harctértől. A könnyebb sérültek gyalog tették meg az utat a kötözőhelyekig, ezért gyakran előfordult, hogy nem találták azt meg és egy másik egység orvosaihoz tévedtek át. Nagyobb formátumú harcok esetén, a rossz szervezésnek köszönhetően, a könnyebb sérültek egy része a kötözőhelyek elkerülése utána a hátországig masírozott, és hazatért állandó lakhelyére. Az ilyen helyek megszervezésével közvetlenül a katonaorvos foglalkozott. Minden felszerelést hátasok segítségével szállítottak, ezekre két vízhatlan kosarat erősítettek. A kötözőhelyeket ellátták orvosi szerszámokkal és kötszereket tartalmazó ládákkal, melyeket a sebesülthordók vitték a helyszínre. A front és a hátsó vonalak közötti összeköttetést küldöncökkel, tábori csendőrökkel, és részben (ahol volt rá lehetőség) telefonvonal segítségével biztosították. Ezek a segélyhelyek közvetlenül a zászlóalj, ezred és hadosztályparancsnokoknak voltak alárendelve. Az elsősegélynyújtó hely orvosára óriási teher nehezedett a sérültek folyamatos nagyszámú érkezésekor. Az ő feladatkörébe tartozott: a sebesültek feljegyzése, szortírozásuk a sérülésük súlyossága és szállíthatóságuk szerint, valamint a fertőzőbetegek felderítése és elkülönítése. Ezek után a betegeket továbbszállították a hátsó vonalba, vagy közvetlenül a tábori kórházba. Az egészen könnyű sérülteket kötözés után visszaküldték az egységeikhez. Ezen felül, az orvos kisebb életmentő beavatkozásokat hajtott végre, vérzés megszűntetése érkötéssel, alapvetően az arc és a nyak területén, légmell megszűntetése mellkasi sérülés esetén. Az orvos adta be a tetanuszoltásokat is. A hadosztályok elsősegélynyújtó helyeinek együttműködésének megszervezése is az orvos vállát nyomta. Ezen pontok kialakításakor alkalmazkodni kellett a harci helyzethez. Védekező harc esetén, lehetőség volt előre meghatározni a kialakítandó állomások helyét, de előrenyomulás vagy visszavonulás esetén ezek mobilak voltak, hogy a hadtesttel tudjanak mozogni.
