Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Petneházy Dezső—Fatula, Jurij: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének egészségügyi szolgálata az első világháborúban
100 Comm, de Hist. Artis Med. 234-237 (2016) A 37/IVharci alakulat sebesülésfajtáinak eloszlása A sebesülést okozó fegyver sebesülések száma százalékban kézifegyver 888 57,8 srapnel 314 20,4 gránát 236 15,4 bajonett 24 1,6 szablya 7 0,46 kőtől származó sebesülés 75 4,9 A sebesülések száma 1536 Fertőző megbetegedések. Az első világháború során hatalmas tapasztalat gyűlt össze a fertőző megbetegedések kezelésével és gyógyításával kapcsolatban. Meg kell jegyeznünk, hogy a hadsereg, olyan fertőző betegségekkel találkozott, melyek akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia területén ismeretlenek voltak. Felszínre került a járványügyi katonai szolgálat alkalmatlansága a háborús elvárásokkal szemben. Mivel Európában már hosszú ideje nem voltak természetes gócpontjai a kolera- himlő- és tífuszjárványnak, az osztrák-magyar hadsereg felderítése pedig nem tudta, hogy Ázsiából (kolera gócpont) ezrével küldenek a frontra bacilushordozó és fertőzött katonákat, ezért nem látták el a hadsereget védőoltással az említett betegségek ellen. Az oltások hiánya ahhoz vezetett, hogy 1914-ben az osztrák-magyar hadseregben 25 ezer kolerás megbetegedés történt, melynek 30 százaléka halállal végződött. Az azonnali járványéi leni intézkedések eredményesek lettek: 1916-ban csak 6 ezer kolerás megbetegedés történt a katonáknál [4], Széles körben elterjedt volt a hastífusz. 1915 nyarán a 2. hadseregnél 7351 fertőző megbetegedést regisztráltak, ebből 2092 (28,5%) hastífusz, 797 (10,8%) vérhas, 744 (10,1%) kolera, 42 (0,6%) flekktífusz (kiütéses tífusz). A legmagasabb halálozási arány a kolera megbetegedések esetében volt 26,9%, tífuszos esetekben 21%, vérhasnál 13,1%, a legalacsonyabb pedig a hastífusz esetében 8,2%(4). A hastífusz elleni védőoltás nem volt olyan hatásos, mint a kolera elleni, de jelentős szerepet játszottak a betegség klinikai lefolyásának megkönnyítésében. A tetvek által terjesztett flekktífuszt (kiütéses tífuszt) magast halálozási arány kísérte. Szerencsére a flekktífusszal csak néhány helyen találkoztak. A szerbiai Valjevó város mellett 45 ezer, a szerb fronton megbetegedett tífuszost temettek el. Itt tevékenykedett 300 szerb orvos, közülük 120 szintén ebbe a betegségbe halt bele [4]. Az olasz fronton az orvosok nagy számban találkozta a maláriával és a spanyolnáthával. Míg a malária klinikai kezelésében jó eredményeket értek el a kinin alkalmazásával, addig a spanyolnátha esetében az egészségügyi szolgálat tanácstalannak bizonyult. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a spanyolnátha a háború vége felé ütötte fel a fejét, amikor a katonák már fizikailag és morálisan is ki voltak merülve (míg a háború elején minden katona menázsija kötelezően tartalmazta az előírt 3000 kalóriát, a háború végén 1918-ban, az adagok nem érték el ennek felét sem) [4],
