Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 234-237. (Budapest, 2016)
KÖZLEMÉNYEK - Petneházy Dezső—Fatula, Jurij: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének egészségügyi szolgálata az első világháborúban
PETNEHÁZY D. - FATULA, J.: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének egészségügyi szolgálata 99 AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA HADSEREGÉNEK EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLATA AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN PETNEHÁZY DEZSŐ - FATULA JURIJ Az emberiség 2014-ben emlékezett meg az európai történelem egyik szomorú dátumáról, az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról. Azon Európai országok, melyek a fő harci események színterei voltak, szokatlanul nagy árat fizettek ebben a történelmi tragédiában: emberek milliói sebesültek meg, tűntek el vagy haltak meg a frontokon, fogságba estek, lettek rokkantak. Sajnos most, száz ével később, az Ukrajna keleti részén zajló drámai események hatására, fel kell idéznünk, a katona-orvosi szolgálat jelentőségét a háborúkban. Az Osztrák-Magyar hadsereg egészségügyi szolgálatának állapota, az I. világháború kezdeti időszakában, a harci cselekmények megkezdése előtt, megfelelt a szükségeknek, de a továbbiakban nem volt képes kiszolgálni a harcoló csapatokat és jelentős átalakításokra volt szükség. A háború előtti tervezésnél az Osztrák-Magyar hadsereg valószínűsíthető veszteségeit 100 ezer főre tették, ebből 60 ezer sérültet Ausztriában, 40 ezret Magyarországon kellett volna elhelyezni [4]. A tragikus valóság 1 millió 200 ezer (más források szerint 1 millió 496 ezer) halott és 2 millió 600 ezer sebesült katona, valamint 420 ezer osztrák-magyar civil áldozat volt [1], Meg kell jegyeznünk, hogy a háború elején az Osztrák-Magyar hadseregben nem volt pontos nyilvántartás a veszteségekről, nem léteztek a veszteség dokumentálásának speciális írásos formái. A veszteségeket a szemtanúk szóbeli beszámolói alapján jegyezték fel. Természetesen ez a nyilvántartás nem lehetett teljes. Nem volt kijelölt szakember, aki az elhunytak regisztrációját végezte volna. Megtörténtek olyan esetek, amikor az elhunyt tiszt ordonánca önkényesen elhagyta a frontvonalat, hogy személyesen értesítse felettese családját és átadja személyes holmiját. Mindegyik hadszíntéren, sajátos módon oszlottak meg a sérülésfajták gyakoriságuk szerint. A szerbiai frontszakaszon a sebesülések 65 százaléka kézifegyverektől és géppuskától származott, 30-35 százalék a tüzérségi tűztök Az orosz fronton 70-75 százalékban golyó okozta sebek figyelhetők meg, 20-25 százalék tüzérségi srapnel, valamint 7-10 százaléknyi gránát okozta sérülés. Ez az eloszlás a háború teljes idejére jellemző volt. Az olasz frontnak is megvoltak a maga sajátosságai: a harci cselekmények sziklás, hegyi területei miatt, a kőtörmelék által okozott másodlagos sérülések voltak jellemzőek, ezek leggyakrabban szemsérülések voltak. A sebesülésfajták eloszlása a következő volt: 50 százalék gránát és akna, 25 százalék tüzérségi srapnel és csak 25 százalék golyó okozta sebesülés. A hadszínterektől függetlenül, a legtöbb sérülés a gyalogságnál figyelhető meg, majd a második legtöbb sérült a tüzérségnél volt, ahol gyakoriak voltak a súlyos sérülések. Egy fennmaradt dokumentumban az alábbiak szerint szerepel az osztrák-magyar hadsereg egyik gyalogsági egységének sebesülési statisztikája (l.sz. táblázat).
