Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Kapronczay Károly: Az állami egészségügy formái a balkáni országokban a 18-19. században
58 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) volt. A balkáni népek nemessége elpusztult, helyét az egyház, a gazdag kereskedők, városi iparosok és egy kis létszámú, főleg tanítókból álló értelmiség próbálta kitölteni. Ezek a mozgalmak gyakran spontán jellegűek és alkalomszerűek voltak. A Balkánon sajátosan alakultak a helyi önigazgatási formák: a román fejedelmek - az Isztambulnak fizetett hatalmas adók fejében - látszólag megtartották hatalmukat, de jelentős létszámú török katonaság tartózkodott az országban, a fejedelmet bármikor elsöpörte a szultáni akarat. Ugyancsak divattá vált, hogy Isztambul a román fejedelmi címet pénzért árulta a gazdag román és görög kereskedők között. A délszlávoknál és a bolgároknál teljesen felszámolták a régi államigazgatási formákat, a török közigazgatási struktúrát építették ki, hasonlót, mint a magyar hódoltsági vidékeken. Ezekben az országokban jelentős a környezeti pusztulás, a települések arculata semmivel sem volt különb, mint bármelyik keleti városé. A Balkánon a 18-19 században sorra lángoltak fel felkelések és a nagy törökellenes európai háborúkhoz kapcsolódó függetlenségi harcok. Ennek következtében az Oszmán Birodalom európai részén csak részben független délszláv fejedelemségek születtek, amelyeknek további nem titkolt céljuk a teljes önállóság kivívása, a nemzet teljes egyesítése és az Európához történő felzárkózás lett. Ez nemcsak a nemzeti akarattól függött, hanem módot adott a nagyhatalmaknak - elsősorban Oroszország, Ausztria-Magyarország és más európai hatalomnak - a gazdasági és pénzügyi segítség címén történő beavatkozására. Az iparosodás teljes hiánya, az állami infrastruktúrák (oktatási és közigazgatási formák, a közlekedés, stb.) megszervezése olyan gondot jelentett, amit külső segítség nélkül lehetetlen volt megvalósítani. Természetesen voltak külföldi modellek, amelyek átvételére terveket dolgozott ki a szülőföldjükre hazatért, a külhoni egyetemeken kiképzett hazai értelmiség.1 A török uralom alól több szakaszban felszabadult délszláv népek - a nemzeti hagyományokat megőrizve - modem berendezésű államszervezetet akartak, bár ennek kialakításában nagy szerepet játszottak a szomszédos hatalmak. Jelentős hatással Oroszország volt, az alkalomszerű katonai segítség mellett a pánszláv összetartozás elvét gyakorolva valóban hatalmas szellemi és gazdasági segítséget nyújtott. Ekkor teremtődött meg Oroszország mindenkori tekintélye a Balkánon, bár az államberendezés kiépítésében inkább német és francia minták játszottak döntő szerepet. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a modem orosz államszervezet kialakításában Nagy Péter cár porosz-német formákat vett alapul. A balkáni délszláv népek közül a szlovénok és a horvátok teljesen betagolódtak a Monarchiába, ők e nemzetújító mozgalmaktól távol tartották magukat, de a 19. század végén sok követőre talált a jugoszláv mozgalom.2 A Balkánon egységesnek mondható, hogy a jelentős szakemberhiány pótlására elsőnek az orvosképzés megszervezésére összpontosítottak, mindenekelőtt a sebészképzésre, amely hároméves képzésben nagyobb létszámokat tudott a hatósági és a betegellátási feladatokra biztosítani. Utóbbit a hadseregre bízták és a katonaorvosokat a polgári lakosság ellátására is kötelezték. E fejlődés vonatkozásában a román fejedelemségek nemcsak az elsőséget jelentették, hanem mintául is szolgáltak a többi önállóságra lépő balkáni országnak. 1 A Balkán-háborúk és a nagyhatalmak. Szerk. Krausz Tamás. Bp. Nagyvilág, 1999. 2 Kennedy, Paul: A nagyhatalmak tündöklése és ówkása. Bp. Akadémiai Kiadó, 1992. Diószegi István: A Ferenc-józsefi- kor nagyahtalmi politikája. Bp. Kossuth, 1987. Matúz József: Az Oszmán Birodalom története. Bp. Akadémiai Kiadó, 1990.
