Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Kapronczay Károly: Az állami egészségügy formái a balkáni országokban a 18-19. században
KAPRONCZAY Károly: Az állami egészségügy formái a balkáni országokban 59 Az egységes román közegészségügy kialakulása A század közepén jelentős változások következtek be Közép-Európa életében. Az 1848/49. évi forradalmak és szabadságharcok fontos szerepet játszottak e térség új politikai arculatának kialakulásában. A szabadságharcok ugyan elbuktak, de megroppantak az addigi erőviszonyok: a Habsburg Monarchia meggyengült, a megerősödött Oroszország a krimi háborúban vereséget mért Törökországra, amely kénytelen volt visszaszorulni a Balkánon, majd egy újabb háborús vereség után (1877-1878) csak a végleges megszüntetés következhetett. A Balkánon új államok alakultak, de a nagyhatalmak által megrajzolt határok újabb területi és hatalmi torzsalkodásokhoz vezettek. A krími háború után vált lehetővé a két román fejedelemség egyesülése (1859), azonban a teljes függetlenség csak egy újabb balkáni háború után vált lehetségessé. Ez nyitott utat a gazdasági fejlődésnek, az oktatás korszerűsítéséhez, az egységes államszervezet - ezen belül a közegészségügy, orvosképzés, orvosi közigazgatás, stb. - felépítésére. A román közegészségügyre is Közép-Európa alapvető ellentmondása, a városok és a vidék ellátottságának színvonalkülönbsége jellemezte. A közegészségügyi törvényalkotás folyamata, az igazgatási rendszer kiépítése és az infrastruktúra kiszélesítése szinte azonos volt a környező államok törekvéseivel. A román orvosképzés kezdete a hadseregen belül formálódott ki: a katonakórházakban- orvosi irányítással - két-három éves oktatási rendben katonaorvosokat képeztek, az itt végzettek nemcsak a hadsereget, hanem a polgári lakosságot is kötelesek voltak ellátni. Előbb Craiován (1830), később Bukarestben (1842) volt a Katonakórházban képzés, az utóbbi helyen Nicolae Kretzulescu (1812-1900) dolgozta ki a tanrendet, az intézmény hivatalos neve Kissebészeti Iskola (Scoala de chirurgiae cea mica) volt. A Párizsban végzett Kretzulescu a képzés idejét két évben határozta meg, de a nagy szakemberhiány miatt - felsőbb utasításra- a vidékre kerülő sebészek már az első év végén oklevelet kaphattak. A képzést elősegítendő Kretzulescu anatómiai atlaszt adott ki. Éppen a képzési idő és a másodéves hallgatók kötelező gyakorlatával kapcsolatban kirobbant szakmai vita miatt Kretzulescu lemondott, helyét Dimitrie Vartiai orvosdoktor és Franz Tissdörfer seborvos vette át, de az állandósuló ellentétek miatt néhány év múlva ez a sebészképző intézet megszűnt. 1835-ben a Bukaresti Szülészeti Kórházban kétéves bábaképzés indult, amelynek vezetője Iosif Sporer orvosdoktor volt, akinek tollából korszerű bábakönyvek kerültek ki. Kretzulescu lemondása után loan Cuza havasalföldi fejedelem tanácsadója lett, támogatta Carol Davila egyetem, és tudományos akadémia alapítására irányuló terveit, az orvosi és gyógyszerészeti igazgatás reformtervezetét, amely egységbe foglalta volna a két román fejedelemség egészségügyi közigazgatását is. Itt kell megjegyezni, hogy a még önálló Moldvában néhány évi késés után Iasiban - a Szent György Intézetben - is sebész és bábaképzés indult, amelyet Bécsben végzett orvosok irányítottak. Ez az intézet és képzési formája a bukaresti intézet mása volt, Nicolae Neguru (1832-1884) vezetése alatt. Ennek a korszaknak legnagyobb egyénisége a francia származású Carol Davila (1828-1884) volt, aki 1853-ban állt a havasalföldi román fejedelem szolgálatába, javaslatai alapján reformálják meg a katonaorvosképzést, teszik le az orvosképzés alapjait, Támogatója a már miniszteri rangban lévő Kretzulescu volt, akinek segítségével megindult a négyéves sebésziskola, a legjobb erőkből megszervezték az orvostanári kart, létrehozták az anatómiai múzeumot, a könyvtárat, román nyelvű tankönyvek sorát adták ki.
