Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Katalin: Az antiszeptikus módszer térhódítása Itáliában (Semmelweis, Bottini, Lister)
36 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) télyének eredményeként a szülészek-nőgyógyászok szellemi vezetője lett: az ország legismertebb és legkiválóbb klinikusai és egyetemi tanárai tartoztak ehhez a körhöz, híressé vált tanítványok kerültek ki keze alól, akik újabb generációkat neveltek ki szellemisége tovább vivőiként. Ernesto Pestalozza (1860-1934) szülészeti-nőgyógyászati pályafutását a firenzei bábaképző oktatójaként kezdte, a leghosszabb időt - rövid megszakítással - a római egyetem szülészeti klinikáján és az egyetem professzori katedráján töltötte, néhány évig a rektori tisztséget is ellátta. Az Olasz Királyság parlamenti szenátoraként politikusi képességeit is kibontakoztatta. Semmelweis életműve és személye iránti tiszteletét nem csupán a mindennapi műtéti aszeptikus eljárás alkalmazásával fejezte ki, de az 1906. évi, Budapesten megrendezett Semmelweis ünnepségek egyik résztvevőjeként, szónokaként is. A párizsi nemzetközi kongresszuson a gyermekágyi láz kóroktanáról, a felfedezés körülményeiről tartott előadást.27 Luigi Maria Bossi (1859-1919) a novarai bábaképző igazgatója, később egy genovai klinika vezetője volt, nevéhez fűződik egy szülészeti tágító műszer megtervezése, megalkotása. A 21. országgyűlési ciklusban - az olasz szocialista párt küldötteként - képviselő volt. A fentiekben körvonalazott szülész-nőgyógyász szellemi körhöz tartozóan Semmelweis tanainak követője, hirdetője lett.28 Milánóban halt meg meglehetősen furcsa körülmények között, ugyanis egyik páciensének férje meggyilkolta. Arturo Guzzoni degli Ancarani - a legelkötelezettebb Semmelweis követő - Reggio Emíliában született, a modenai egyetemen szerezte meg orvosdoktori oklevelét és hamarosan Pug- liaban, az egyetemi klinikán megkezdte sebészi tevékenységét. Az 1883-89 közötti években Cuzzi asszisztense lett, amely meghatározó volt szemléletére és műtő-orvosi ismereteinek gyarapodására egyaránt. Guzzoni számos egyetemi klinikán dolgozott és tanított, többek között Padovában, Nova- rában, Cagliariban, Messinában, Sienában, Modenában, Páviában. Alessandro Cuzzi tanítványaként hallott először a gyermekágyi láz kóroktanának felfedezéséről, Semmelweisről. Messinai elődje, Giovanni Inverardi professzor szintén alaposan tanulmányozta Semmelweis munkásságát és a gyakorlatban alkalmazta antiszeptikus eljárását. Guzzoni is érdeklődést tanúsított az orvostörténelmi kutatások iránt, több szülészet- és nőgyógyászat-történeti műve látott napvilágot. 1886-ban magántanári disszertációja téziseiként írta meg Semmelweisről szóló munkáját, amelynek első nyomtatott változata a Gazzetta degli Ospedali c. lapban jelent meg,29 majd 1906-ban önálló kiadványként is közreadta, a budapesti Semmelweis szobor avatása és a kapcsolódó ünnepségek tiszteletére.30 „Az orvostörténelemben vannak felfedezések, amelyeket homály fed és vannak emberek, akiknek dicsőségére és tiszteletére az idő sokáig árnyékot borít. Ma is van egy olyan felfedező, akit igazságtalanul és túlságosan régen elfeledtek: Semmelweis Ignác Fülöp... Ki hallotta ezt a nevet az iskolában? Hányán vannak közülünk, akik talán először hallják említeni? 0 az az ember, akinek az orvosok és betegek egyaránt le vannak kötelezve, akit a tudomány meg- újítójának, az emberiség jótevőjének nevezhetünk, Semmelweis. ” - kezdte írását Guzzoni.31 27 Pestalozza, Ernesto: Suli’ eziologia e natura della infezione puerperale. Relazione al Congresso Intemazionale di Parigi. 1900. 28 Bossi, Luigi Maria: Sulla profilassi ginecologica. Rassegna di oslelricia e ginecologia. 1902. 29 Gazzetta degli Ospedali 1886. nr. 83-84-85. 30 Guzzoni degli Ancarani, Arturo: Pro Semmelweis. Seconda edizione. Messina, G. Toscano, 1906. 24. 31 Guzzoni degli Ancarani: i.m. 5-6.
