Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 207 anyai nagybátyja, aki viszont gyermekorvos volt, Dr. Knoll Andor. 1941-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg orvosi diplomáját. Több budapesti kórház fül-orr-gégészetén dolgozott. A kor legnevesebb professzorai mellett gyakorolhatta elméleti tudását: prof. Réthi Aurélnál a Horthy Miklós Kórházban, prof. Krepuska Istvánnál a Szent István Kórházban, prof. Fleischmann Lászlónál a Péterffy Sándor Utcai Kórházban. Egyformán ügyesen használta a jobb és bal kezét. Öröklött kézügyessége különösen hasznossá vált a kétoldali szervek műtétjénél, például a mandulamütéteknél. Mivel a műtétek ülve és helyi érzéstelenítésben történtek, nem volt mindegy, hogy az operáció öt vagy tíz percig tart. Minél gyorsabban operált az orvos, a beteg annál hamarabb túl volt a kellemetlen állapoton. Gyors operációs készségének köszönhette azt a hírnevet, amit előbb itthon, majd Svájcban szerzett. De arra is rájött, hogy amikor az orvos egy beteg életét teszi kockára, akkor nem a gyorsaságnak és a rekord felállításának van jelentősége, hanem az „omnia pro aegrota” elvnek, azaz „mindent a betegért!” Az esztétikai célú orrműtéteket is Réthi professzornál kezdte tanulni Az orr esztétikai műtétéit hullákon gyakorolták be. Életének másik gerince a fülsebészet volt. Először a Szent István Kórházban Krepuska István professzor mellett gyakorolhatta a fülműtéteket, majd 1949-től a Péterffy Sándor Utcai Kórházban, ami akkor a legnagyobb és legjobb volt Pesten. Főorvos- helyettesként gyakorlatilag ő vezette az osztályt a nyolcvanéves Fleischmann László professzor neve alatt. Kedves tanítványa és barátja, Jakó Géza professzor volt. Az ő nagyapja volt Krepuska Géza professzor, és nagybátyja, a már említett Krepuska István, aki a Szent István Kórház föl-orr- gégész professzora volt. Jakó Géza ötödéves medikusként került a Péterffybe Missura Tibor „szárnyai alá”. A kiváló tehetségű fiatal orvos itt a Péterffyben készítette el a Magyarországon első elektronystagmográfot. A világon ez a harmadik volt! 1955-ben írta Missura Tibor a kandidátusi disszertációját. A témája a garatplasztika volt. Az 1956-os forradalom idején a Péterffy Kórház dolgozói a Forradalmi Bizottság elnökének választották. Emiatt a forradalom leverése után bebörtönözték, majd átmenetileg szabadlábra helyezték. Ezt kihasználva, kémregénybe illő módon menekült át a határon, és jutott el Svájcba. A svájci rendelkezések szerint azonban mint külföldi orvosnak újra be kellett iratkoznia a svájci egyetemre és minden tantárgyból le kellett vizsgázni a svájci medikus hallgatókkal együtt. 1962-ben, 47 évesen sikeres svájci államvizsgát tett. A hivatalos államvizsga után tudott rendelőt berendezni St. Gallenben, ahol elsőként vezette be a mikrosebészetet, a hallásjavító műtéteket. E mellett fej-nyak esztétikai sebész is volt. Kollégái és tanítványai humanista gondolkodású, széles látókörű, ragyogó elmének tartották. Tudását örömmel adta tovább, kiváló emlékezőtehetsége, művészi érzéke, szellemi eleganciája és remek humora mindenkit elbűvölt, magával ragadott és megnevettetett. A történelem viharaiban igaz emberként állt helyt. Mottója is ez volt: „Fac bene, dum vivis, post mortem vivere si vis” - Tégy jót, amíg élsz, ha élni akarsz halálod után is. A könyvhöz tartozó CD-mellékleten Missura Tibor színes és eredeti egyéniségének bizonyítékaként régi slágereket énekel saját zongorakísérettel. Ráczkevy Edit
