Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)

KÖNYVSZEMLE

208

Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015)

Rácz János: Gyógyhatású növények. 250 gyógynövény leírása, nevének magyarázata és gyógyhatásának ismertetése. Bp., Tinta Könyvkiadó, 2014. 242 p., ill.

Rácz János nyelvész már két enciklopédiával is meglepte a magyar olvasót: a Növénynevek enciklopédiája és az Állatnevek enciklopédiája is a Tinta Kiadónál látott napvilágot. A jelen kiadvány tehát egy trilógia, terjedelemre a korábbiaknál sokkal kurtább záró-kötete, amely 250 gyógynövény nyelvészeti, hatástani, botanikai és történeti leírását tartalmazza. Az egyes gyógynövények a magyar köznyelvi név abc-rendjében sorakoznak a könyvben. Mindegyik szócikk három részből áll, az első rész a névváltozatokat, a név etimológiáját taglalja, a második rész a növénnyel kapcsolatos botanikai tudnivalókból, történeti, mitológiai érdekességekből ad némi ízelítőt, míg a szócikk harmadik része az adott növény gyógy- hatásait ismerteti (beleértve a népi gyógyítás által feltételezett hatásokat is). A kötetet rövid bibliográfia és két mutató zárja. Az első a gyógynövényeket hatásaik, illetve az általuk „gyógyított” betegségek abc-rendjében csoportosítja, a második index pedig a latin növénynevek abc-rendje szerint teszi azonosíthatóvá a kötetben szereplő növényeket.

Rácz könyve érdekes, szórakoztató, és hasznos olvasmány mindazon laikusok számára, akik a gyógynövények és a gyógynövények története iránt érdeklődnek. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy ez a könyv - szerzője szándéka szerint is - csupán ismeretterjesztő munka, vagyis semmiképp nem tekinthető tudományosan megbízható forrásnak. Erre utal az is, hogy a hatalmas gyógynövénykincsből csak rövid szemelvényt ad, hogy az egyes gyógynövények „gyógyhatásait” meglehetősen kritikátlanul hozza, hogy gyógyszertörténeti megjegyzései nem mindig pontosak, megbízhatók, de még - nagyrészt helyes - etimológiái sem mindig elég körültekintők, részletesek. Nehezen érthető továbbá, hogy a kötetet miért csak néhol illusztrálja néhány - ha jól sejtem, Leonhardt Fuchs könyvéből származó - fekete fehér metszet. Hiszen az olvasót az egyes növények azonosításában manapság kiváló színes fotókkal vagy gyönyörű 16-18. századi metszetekkel is segíteni lehetett volna.

Magyar László András

S. Sárdi Margit (szerk.): Próbált orvosságok leírva. Válogatás XV-XVII. századi gyógyító receptes kéziratokból.. Máriabesnyő, Attraktor, 2014. 157 p.

Előző számunkban már ismertettük a Sárdi Margit és az Attraktor Kiadó közös recept- könyv-sorozatának előző kötetét („Mindenféle orvosságoknak rend szedése. XVII. századi gyógyító receptes kézirat”), s felhívtuk a figyelmet e kiadványok hiánypótló és fontos szerepére. A jelen kötet kilenc 15-17. századi , magyar nyelvű orvosló kéziratból tartalmaz válogatás. Ezek a következők: Purgáló recept (1416) Nehézség nyavalyája ellen való orvosi tanács ( 1530 körül), Váradi Vásárhelyi István: Kis patika (1628), Horváth György receptföl- jegyzése (1638), Lipcsei György gyógyító receptjei (1640-1645), Házi patika (1663), Próbált orvosságok leírva (1684), Receptkönyv (17. sz.), Rozsnyai Dávid: Aksemszeddin univerzális gyógyreceptje (17.sz.) A válogatott receptek szövegét a kötet olvasható átírásban, helyesírással közli, az egyes kéziratok hol teljes egészében, hol pedig válogatásban hozzáférhetők. A könyvet magyarázó szójegyzék és S. Sárdi Margit kitűnő, informatív és tudálékoskodás-