Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE Farkas Elek: Ember a XX. században. Farkas Elek feljegyzései. H.n., Magánkiadás, 2015.299 p. ill. „... leszármazottam között is akadhat olyan, akit érdekelnek a családi történeteink, a velem történtek kapcsolatai a világeseményekhez, és talán még az is, hogy tulajdonképpen ki is vagyok — vagy voltam - én. írói vénát sohasem fedeztem föl magamban, mégis remélem, hogy amit leírok, nem marad olvasatlanul, legalább teljes egészében nem... ” — írta Farkas Elek (1911 -2004) orvos, virológus önéletírása bevezetőjében. A memoár szerzője a magyar- országi humán víruskutatás kibontakoztatója, az Országos Közegészségügyi Intézet Vírusosztályának vezetője több évtizeden át, a Magyar Mikrobiológiai Társaság egyik alapítója és évtizedekig főtitkára, számos járvány — többek között a tífusz és a gyermekbénulás - meg- fékezője, az első humán-virológiái tankönyv szerzője. Már ez a rövid szakmai curriculum is sejteti, hogy volt mit felidézni a szerzőnek. A huszadik századot szinte teljes egészében megélte, a nagy történelmi, ideológiai váltások sorát, hatásukat az egyén magán- és szakmai életének alakulására. A szakmatörténet számára természetesen az Országos Közegészségügyi Intézetben eltöltött 35 év krónikája érdekes különösen, az 1940-es évek elején Kolozsvárott és Ungváron eltöltött néhány szakmai év, a legendás nagy egyéniségekkel való személyes kapcsolat, a róluk alkotott - szubjektív elemeket is tartalmazó - vélemény. Farkas Elek önéletírása a család számára megőrzésre szánt emlékek, adatok pontos rögzítésén túlmenően a huszadik század társadalomtörténete, szakmatörténete szempontjából is figyelemreméltó. Kapronczay Katalin Forrai György - Józsa László: Az orvos nyomoz. Miben hallak meg a halhatatlanok? Bp, Argumentum, 2014. 333.p. A Sátán évében, 1666-ban, Párizsban egy Paul Courtois nevű orvostanhallgató a következő kérdésről tartott disputát: „Estne totus homo a natura morbus?” Természeténél fogva nem csupán betegség-e az ember? Courtois nemmel válaszol a saját kérdésére, amiben teljes mértékben egyet is érthetünk vele. Az viszont, hogy az emberek életében, különösen pedig halálában a betegségeknek elsőrendű a szerepük, tagadhatatlan. A bennünket kínzó vagy próbára tévő kórságok ugyanis gyakran döntő hatással vannak személyiségünkre, érdeklődésünkre és tetteinkre is. Bizonyára e ténynek köszönhetően olyan népszerű az orvostörténet-írásban is a patográfia műfaja. Munkahelyemen, a 150 000 kötetes Semmelweis Orvostörténeti Könyv-
