Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)

ADATTÁR - Horváth Ferenc: Dr. Józsa Dániel (1795-1849)

160

Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015)

nevezi meg Józsa születési helyének még további két könyv is.8 Miután ezek az adatok Józsa egyetemi beiratkozásakor vezetett anyakönyvekből származnak, hitelesnek tűntek. Legutóbbi kutatásunk során szerencsére megtaláltuk Józsa Dánielnek a jelenlegi Bihar megyei Bá- lyok (ma: Bale, Románia) község temetőjében lévő síremlékét, amelynek felirata szerint a tényleges születési hely a Sepsiszentgyörgytől légvonalban mindössze 9 km-re fekvő Uzon- ban (ma: Ozun, Románia) volt. Valószínű, hogy a későbbiekben Józsa részéről a már akkor is nagyobb, és mind belföldön, mind külföldön közismertebb Sepsiszentgyörgy születési helyként való feltüntetése tudatosan történt.

Józsa Dániel tényleges születési időpontját szintén több lépésben állapíthattuk meg. Egyes források csak az 1795. évet,9 illetve 1795. október 17-ét adták meg,10 11 míg végül a legújabb kutatás során talált - témáját tekintve főleg nem is vele foglalkozó - könyv" arról tájékoztatott, hogy 1795. október 1-jén született. Ezt a dátumot a bályoki temetőben lévő síremlékének felirata egyértelműen igazolja. A sepsiszentgyörgyi anyakönyvi bejegyzés12 alapján azonban még arra is fény derült, hogy a már említett 1795. október 17-e szintén nevezetes dátum, mert iker-öccsével, Andrással együtt akkor keresztelte meg markosfalvi Kotsis Sámuel lelkész.

Származása és az édesapa, Jósa András sebész (chirurg) foglalkozása13 ellenére a család nem élt jómódban.14 A személyében szabad, de anyagilag kevésbé tehetős székelyek számára a tanulás ígérte a szabad állapothoz méltó életkörülményeket.15 Ezért a helyi református tanodában kapott ismeretek birtokában a jó képességű Dánielt 10 éves korában Erdély leghíresebb és legtekintélyesebb főiskolájába, a „teljes virágzás” korában16 lévő, Nagyenyeden (ma: Aiud, Románia) működő Bethlen Kollégiumba vitte édesapja. Az alsó tagozat osztályainak elvégzése után, 1814-ben subscribált17 és ezzel a felsőbb tagozatba lépett, tógátus lett. A Bethlen Kollégiumnak szigorú rendszabályai voltak, de cserébe a hosszú iskolaévek alatt a diák gyakorlatilag ingyenes oktatást és kollégiumi ellátást kapott. Ezt a lehetőséget Dániel 1815-1822 között, mint fejedelmi alumnus élvezte, majd a báró Naláczy József által 1818-ban 1 050 forint összeggel18 alapított ösztöndíjban részesült.19 Naláczy hét éves korá8 Szabó Miklós - Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701-1849. Marosvásárhely, Mentor Kiadó,1998. (A továbbiakban: Szabó - Szögi: Erdélyi peregrinusok, 1998) 246. - Dömyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések. Harmadik kötet. Bécs: Egyetem és Josephinum 1729-1848. Zebegény, Borda Antikvárium, 2010. (A továbbiakban: Dömyei: Régi magyar orvosdoktori értekezések, 2010) 100-101.

9 Dömyei: Régi magyar orvosdoktori értekezések, 2010, 100.

10 Szögi: Magyarországi diákok, 2013, 138.

11 Balogh Ferenc: A Debreczeni Református Főiskola alapítványi törzskönyve. Debrecen, Városi Nyomda, 1911.398.

12 Kovászna Megyei Állami Levéltár, Sepsiszentgyörgy 575. A sepsiszentgyörgyi Református Egyházközség (Vártemplom) anyakönyve. 1759-1817. 28.

13 Szögi: Magyarországi diákok, 1994. 100. - Szabó-Szögi: Erdélyi peregrinusok, 1998. 246. - Szögi: Magyarországi diákok, 2013. 138.

14 MNL OL B2 Erdélyi Kancellária Acta Generalia 36084. doboz 2087. csomó, 2483. irat, 7. 1823. május 8.

15 Jakó Zsigmond - Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662-1848. Bukarest, Kriterion Kiadó, 1979. (A továbbiakban: Jakó-Juhász: Nagyenyedi diákok., 1979), 62.

16 P. Szathmáry Károly: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története. Nagyenyed, a Szerző kiadása, 1868. (A továbbiakban: P. Szathmáry: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története, 1868), 155.

17 Jakó-Juhász: Nagyenyedi diákok, 1979,216.

18 Parádi Kálmán: Az evángélium szerint reformált erdélyrészi egyházkerület fő-, közép- és elemi oskoláinak állapotrajza. Kolozsvár, Ajtay nyomda, 1896. 179.

19 Vita Zsigmond: A Bethlen Kollégiumból kikerült orvosok a XVIII. század végén és a XIX. század elején. Comm. Hist. Artis Med. 73-74 (1974) 243.