Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)

ADATTÁR - Horváth Ferenc: Dr. Józsa Dániel (1795-1849)

160 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) nevezi meg Józsa születési helyének még további két könyv is.8 Miután ezek az adatok Józsa egyetemi beiratkozásakor vezetett anyakönyvekből származnak, hitelesnek tűntek. Legutób­bi kutatásunk során szerencsére megtaláltuk Józsa Dánielnek a jelenlegi Bihar megyei Bá- lyok (ma: Bale, Románia) község temetőjében lévő síremlékét, amelynek felirata szerint a tényleges születési hely a Sepsiszentgyörgytől légvonalban mindössze 9 km-re fekvő Uzon- ban (ma: Ozun, Románia) volt. Valószínű, hogy a későbbiekben Józsa részéről a már akkor is nagyobb, és mind belföldön, mind külföldön közismertebb Sepsiszentgyörgy születési hely­ként való feltüntetése tudatosan történt. Józsa Dániel tényleges születési időpontját szintén több lépésben állapíthattuk meg. Egyes források csak az 1795. évet,9 illetve 1795. október 17-ét adták meg,10 11 míg végül a legújabb kutatás során talált - témáját tekintve főleg nem is vele foglalkozó - könyv" arról tájékozta­tott, hogy 1795. október 1-jén született. Ezt a dátumot a bályoki temetőben lévő síremlékének felirata egyértelműen igazolja. A sepsiszentgyörgyi anyakönyvi bejegyzés12 alapján azonban még arra is fény derült, hogy a már említett 1795. október 17-e szintén nevezetes dátum, mert iker-öccsével, Andrással együtt akkor keresztelte meg markosfalvi Kotsis Sámuel lelkész. Származása és az édesapa, Jósa András sebész (chirurg) foglalkozása13 ellenére a család nem élt jómódban.14 A személyében szabad, de anyagilag kevésbé tehetős székelyek számá­ra a tanulás ígérte a szabad állapothoz méltó életkörülményeket.15 Ezért a helyi református tanodában kapott ismeretek birtokában a jó képességű Dánielt 10 éves korában Erdély leg­híresebb és legtekintélyesebb főiskolájába, a „teljes virágzás” korában16 lévő, Nagyenyeden (ma: Aiud, Románia) működő Bethlen Kollégiumba vitte édesapja. Az alsó tagozat osztá­lyainak elvégzése után, 1814-ben subscribált17 és ezzel a felsőbb tagozatba lépett, tógátus lett. A Bethlen Kollégiumnak szigorú rendszabályai voltak, de cserébe a hosszú iskolaévek alatt a diák gyakorlatilag ingyenes oktatást és kollégiumi ellátást kapott. Ezt a lehetőséget Dániel 1815-1822 között, mint fejedelmi alumnus élvezte, majd a báró Naláczy József által 1818-ban 1 050 forint összeggel18 alapított ösztöndíjban részesült.19 Naláczy hét éves korá­8 Szabó Miklós - Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701-1849. Marosvá­sárhely, Mentor Kiadó,1998. (A továbbiakban: Szabó - Szögi: Erdélyi peregrinusok, 1998) 246. - Dömyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések. Harmadik kötet. Bécs: Egyetem és Josephinum 1729-1848. Zebegény, Borda Antikvárium, 2010. (A továbbiakban: Dömyei: Régi magyar orvosdoktori értekezések, 2010) 100-101. 9 Dömyei: Régi magyar orvosdoktori értekezések, 2010, 100. 10 Szögi: Magyarországi diákok, 2013, 138. 11 Balogh Ferenc: A Debreczeni Református Főiskola alapítványi törzskönyve. Debrecen, Városi Nyomda, 1911.398. 12 Kovászna Megyei Állami Levéltár, Sepsiszentgyörgy 575. A sepsiszentgyörgyi Református Egyházközség (Vártemplom) anyakönyve. 1759-1817. 28. 13 Szögi: Magyarországi diákok, 1994. 100. - Szabó-Szögi: Erdélyi peregrinusok, 1998. 246. - Szögi: Magyaror­szági diákok, 2013. 138. 14 MNL OL B2 Erdélyi Kancellária Acta Generalia 36084. doboz 2087. csomó, 2483. irat, 7. 1823. május 8. 15 Jakó Zsigmond - Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662-1848. Bukarest, Kriterion Kiadó, 1979. (A továbbiak­ban: Jakó-Juhász: Nagyenyedi diákok., 1979), 62. 16 P. Szathmáry Károly: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története. Nagyenyed, a Szerző kiadá­sa, 1868. (A továbbiakban: P. Szathmáry: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története, 1868), 155. 17 Jakó-Juhász: Nagyenyedi diákok, 1979,216. 18 Parádi Kálmán: Az evángélium szerint reformált erdélyrészi egyházkerület fő-, közép- és elemi oskoláinak állapotrajza. Kolozsvár, Ajtay nyomda, 1896. 179. 19 Vita Zsigmond: A Bethlen Kollégiumból kikerült orvosok a XVIII. század végén és a XIX. század elején. Comm. Hist. Artis Med. 73-74 (1974) 243.

Next

/
Thumbnails
Contents