Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
TANULMÁNYOK - Varga Benedek: Semmelweis emlékbeszéd halálának 150. évfordulóján
VARGA BENEDEK: Semmelweis emlékbeszéd 15 egyetem befolyásos alakjai lettek. Ők voltak azok, akik a modem kísérleti, kóroktani vagy éppen a patológiai, és hisztológiai szemléletet tökélyre vitték. Ám ök is hallgattak. Hallgatásuk oka talányosnak tűnik, de mégsem az. Egészen addig, amíg Louis Pasteur eredményei nem jelentek meg, és amig Robert Koch fel nem állította a fertőzések bekövetkezésének posztulátumait, az orvosi gondolkodás képtelen volt átfogó elméleti koncepciót kidolgozni a betegségek kialakulásáért felelős kórokozók és fertőző tényezők biológiai mechanizmusának pontos magyarázatára. A régi rendszerben Semmelweis felfedezése értelmezhetetlen volt, az új, bakteriológiai rendszert pedig nem ő fogalmazta meg. Semmelweis munkássága ugyanakkor soha nem az orvosi teória terén folyt, hanem a kli- nikumban dolgozó orvosként egy alapvető problémát akart megoldani, s mindezt tökéletes éleslátással és korát legalább negyedszázaddal megelőzve el is végezte. Ez világszerte több millió megmenthető áldozatot jelentett. Lényegében innen, ebből a diszkrepanciából fakad a mitikus Semmelweis alak genezise. A meg nem értett és elutasított orvos képéé, amely már a 19. század végén feltűnt az orvostörténeti emlékezetben, majd a 20. század első felére megannyi művészeti ágban vált általánossá. Gyakran elsiklunk felette, hogy Semmelweis alakjának hányféle interpretációjával találkozunk a közemlékezetben, s hogy ezek konstans állapotot tükröznek-e, vagy időtől, helytől függően mutatnak-e változásokat? Továbbá, hogy mit jelentett, illetve jelent Magyarország, a magyar orvosi kultúra számára munkássága? Semmelweis kultusza az 1880-as évek közepétől épült fel apránként Magyarországon és hamar nemzetközivé vált. A nemzetközi közönség számára az előfutári mivolt, ami honfitársai körében érthető büszkeséget keltett és kelt, nem nagyon lehetett szempont: a nemzetközi elismertség esetében más tényezőket kell találnunk. Az 1880 körüli magyar szempontok könnyen megérthetők: az ország egészségügyi rendszereinek színvonala 67-et követően soha nem látott ütemben emelkedett. Az orvosképzés alapvetően megújult, és közelítette a korszakban élenjáró osztrák, vagy német szintet. Az orvosi-közegészségügyi kutatások a világ élvonalához csatlakoztak. Ebben a helyzetben célszerűnek tűnt egy olyan magyar orvos alakjának felmutatása, aki méltón reprezentálja a magyar orvostársadalom tudását és eredményeit, s akinek munkássága a korszak legjelentősebb elméleti újításaihoz volt köthető. Semmelweis alakja szinte magától kínálkozott erre a szerepre. Mindez nem jelenti, hogy munkássága valóban ne lett volna megdöbbentően újszerű a század derekán, vagy, hogy eredményei ne beszéltek volna önmagukért. Mégis, 1865 (halálának éve) és 1885 között nem látjuk a szándékot, hogy nevét a nemzetközi medicina köztudatába minél jobban beemeljék. Pedig a bakteriológiai paradigmaváltás már 1880 előtt befejeződött. Csak az 1885-ös Budapesti Nemzetközi Demográfiai és Higiéniai Kongresszus követően látjuk, hogy a budapesti egyetem orvoskara fellépett Semmelweis emlékezetének megteremtése érdekében. A kongresszus sikere nyitotta meg a lehetőséget, hogy nemzetközileg is minél jobban beemeljék a köztudatba a kimagasló tanár emlékét, akit mint a par excellence magyar orvost szerepeltethettek a világ előtt. Hangsúlyozom, hogy bármennyire is tervezett és akaratlagos kultuszépítésről beszélünk mindez nem lett volna lehetséges, ha az alap, a felfedezés súlya nem teremtett volna lehetőséget a hírnévre. Ha Semmelweis nem érdemelte volna meg a kultikussá váló emlékezetet.
