Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Kaán Miklós, ifj.: A fog és szájbetegségek gyógyítása állati és emberi testrészekből nyert orvosságokkal
146 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) 3. Az ínygyulladás, illetve a szájüreg lágyrészeinek gyógyítása állati eredetű anyagokkal. A szájüreg lágyrészeinek (ínygyulladás) gyógyítására is használtak különféle állati eredetű szereket, valamint emberi és állati nedveket és ürülékeket. Az egyes szerzők a következőket „szereket” ajánlották. Lentsés (1577): vajat, mézet, szarvas szarvát, például: Zarwasnak zarwath egesd megh, teord megh, azt hynchyed reá; Török (1619. In: Hoffmann 1989): csuka faggyát, kecsketejet vagy juhtejet: Kinek szaia megh uesz. Mossa az keczke tejel, megh gigiul; Az keczke tejel auagi juhteyel melegeön mézét hoszsza teuen mossad szadat; Újhelyi (1677 In: Hoffmann 1989): csukafogat: Az mely embernek inyébül vérjü, mikor szíjjá az fogát. Végy csukafogat, narancshajat, szerecsendiót, aszú mályvát, veres rózsát, ezeket porrá törvén mézben főzd meg, s azzal kenjed ínyedet, s fogaidat; Juhász (1761) receptje: íny Rothadásról. A Farkas fogát áll tsontyával egygyüt, mellyet a 'bőrön hagynak meg kell égetni, s 'meg-törni, s egy kis tört Timsót-is közébe tenni, s mézben keverni, az után egy kis ágatskára lágy ruhát tekerni, s abban belé mártogatni, és az ínyét, száját belöl tapogatni, ’s kenegetni. Máriássy (1614-1635 In: Hoffmann 1989): rákot, fehér ebszart ajánl: Uegj keresetlen fejer eb zart, saluo honore, azt teort megh, es zjtalt megh, ahoz teorj megh kilencz zem borsot; Végj eleven rákot, tölcz bort reá, törd öszve ma- sarban, faczard kj, es mossa az száját vele. Frankovich (1588) meleg tejes vízzel történő öblögetést javasolt ínygyulladás kezelése esetén. Vay Adámné Zay Anna (1765) orvosságos könyvében omlott száj kezelésére a következőt találjuk: Bogáncskóró fejében található férget kell borban a növény összetört gyökerével összekeverni és avval a szájat mosni. Pápai Páriz egy érdekes receptje (1690/1747): Czukkert, és jó fél Myrhát, mindenből egyaránt vévén, törj öszve; egy vagy két Tyukmonyát keményen megfőzvén, hosszára hasítsd ketté; vedd-ki mind székit, s töltsd-meg a 'helyét e 'porral; tedd öszve, és tzérnával öszve-kötvén, annál fogva akaszd-fel a 'pintzében; megolvadván benn a 'por, tsepegjen egy tiszta üveg edénybe: azzal, mint hathatos és szép Balsamommal, az ínyedet napjában gyakorta dörgöllyed. Hasonló receptet ajánl Zay is (1718), csak ő veres mirhát és cukkerkandit javasol a szétvágott sült tojásba tenni. Lange (1788. id: Deáky Z. 2008) a 18. században ezt írta: „Gyakran tapasztaltam, hogy a legmakacsabb afták is elmúlnak az aftára fútt vagy mézes, kakukkfüves, mentás és zsályás borogatásban alkalmazott kutyaürülék-portól.’” A Magyar nép természetes és tapasztalásra épült orvosság nemei [.. ,]címü kéziratos munka a következő receptet ajánlja: Fene, ha a szájba esett megorvosolhatod RH fehér kutya szart, egy latot, szín mézet két latot tökélletessen kell együvé keverni, tegyél kevés Timsót és meg égetett fehér vitriolt belé, jó keverd öszve, és ezen mázból ruhára kenvén dörgölgesd a fenés részt, be fog gyógyulni nem sokára bizonyossan. A 19-20. századi néprajzi gyűjtésekben is találunk hasonló megoldásokat. Barla (1907) a régi babonás gyógymódok között a következőt idézi: „A farkas állát fogával együtt égesd meg, s törd porrá, közibe tévén egy kis timsót is, és színmézzel elegyítsd, s egy seprőszálra gyenge ruhát tekervén belemártván, azzal kenegesd, három s négy nap alatt meggyógyul.” Sebestyén (2003) Székelykeresztúron a lótrágyát említi 1830-ból származó forrás alapján.
