Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Kaán Miklós, ifj.: A fog és szájbetegségek gyógyítása állati és emberi testrészekből nyert orvosságokkal
144 Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015) 1.6.2. Más állati és emberi termékeket is használtak a fogak gyógyításra, leggyakrabban a tejet és a nyálat, például (Marikowzki 1772): Amennyiben kelés támad „azt éreltetni kell" meleg tejjel vagy tejben főtt fügével, majd „ meg kell fakasztani, ez pedig könnyen és nagy fájdalom nélkül végbe mehet ”. A népi gyógyítók évszázadok óta tisztában voltak a nyál gyógyító hatásával is, holott az emberi nyál baktériumölő képességéről az első tudományos munkát Hugenschmidt jelentette meg 1896-ban. Fleming 1922-ben fedezte fel, hogy a hatóanyag a nyálban a lizozim, amely bizonyos baktériumokat megöl (Oláh 1988). Az 1980-as években például a Csallóközben a fájós fogat és mellette az ínyt reggeli éhnyállal dörzsölték be (Danterné Tóth 1986). Lóránd Klára (1982) a 18-19. századi Bács-Kiskun megyei orvosi feljegyzésekben a következőt találta: A pápafüvet elegyítsd meg a fájós fog ínyiből kidörgölt kevés résszel, és tedd rá! 1.7. Az állati eredetű szerek felhasználásának szokatlan, pneumatizálással összefüggő változata található egy 18. századi kéziratos Orvosságos könyvben: „Mártimban fogi egy vakandokat, vedd az bal kezedben addig szorítsd, az markodban még meg nem döglik, bizonyos lehetsz benne, azon esztendőben valakinek meg fogod az fogát, mingyárt a fog fájása el hagyja ötét, ilyen formán mind másnak, mind magadnak Szolgálhatsz. ” (Oct. Hung. 754.) 2. Allati eredetű szerek alkalmazása „ nehéz fogzás ” esetén A csecsemőknél a leggyakoribb és az egyik legveszedelmesebb szájüregi problémát a fog- frász jelentette, amely a tej fogak áttörése, növekedése során alakulhatott ki. A fogfrász tulajdonképpen a fogáttöréssel kapcsolatban kialakuló súlyos gyulladásos, lázas betegség, mely bizonyos esetben görcsökhöz, időnként akár halálhoz is vezethet. Feltételezhető azonban, hogy a fogváltás időszakában olyan fertőző, magas lázzal járó betegségeket is fogfrásznak minősítettek, amelyek hátterében valójában nem fogáttörési nehézség állt. A fogáttöréssel, fogfrásszal kapcsolatos problémákkal több munka is foglalkozott, egyrészt a fogak növekedésének nehézségeivel, másrészt a fogáttörés tüneteinek enyhítésével.
