Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Kaán Miklós, ifj.: A fog és szájbetegségek gyógyítása állati és emberi testrészekből nyert orvosságokkal
KAAN Miklós, If).: A fog és szájbetegségek gyógyítása 139 A fogfájás féreggel való gyógyítása még a 19-20. században is szokásos volt. Nagy János (1842: 32) a szétzúzott napférget vagy a kőrisbogár porát javasolta; egy hannoveri orvosra (Hirschre) hivatkozva pedig a vadrózsabokor kinövésén található férgeket. Liszt (1902: 109) szerint a takácsmácsonya (Cardamomus benedictus) érett, száraz tobozát felhasítva, az abban található pondrót ujjaink között szétmorzsolva (a pondrót két ujjal fogva), s abból villanyos erőt nyerve kell a fájós fogat összeszorítani (Hajdú-Bihar megyei szokás). Gönczi (1905: 351) egyik receptje szerint Göcsejben penészbogarat sütnek vajban, s ezzel a zsiradékkal a fogat megkenik. Vajkai szerint istenátkozta tüske (rosa canina) gubójában élő kukacot tesznek a fájós fogba, vagy füstölésre használják (1941: 240). Maár (1957: 291-293) Sopron környékén azt hallotta, hogy a csipkebokron található „da- rázsgubacsokból” a kukacokat ki kell szedni és összenyomva az üres fogba helyezni. Szatmárban is alkalmaztak állati eredetű szereket fogfájás ellen. A földutak, árkok mentén növő gólyabugy szúrós gubójából kivett kis fehér férget nyomták a fájós fog lyukába, vagy fekete kutya szőrét főzték meg égetett borban. (Makay-Kiss 1988). 1.2. Szintén az analógiás gyógyítás körébe tartozik, amikor a fog szöveteinek betegségét foggal vagy más keményszövettel igyekeztek orvosolni, például a fogfájást csukafoggal. Medicinae variae (1603. In: Hoffmann 1989): Az cziukanakaz fogat megh kel aszalni, megh kel törni, két rész légién az törött petreseliem, harmad részé légién törött bors, égi kévés mezben megh kel főzni, és ezzel kel a fogat törlenr, Török (1619. In: Hoffmann 1989): mezei, timsot, borsot, saphrant, szereczeön diót, fekete giopart, czukafagjat borban kenier hej alat keöl megh feöszni, azzal keöl mosni; Török (1619. In: Hoffmann 1989): Az czukanak fogat aszald megh, az temsot megh egesd, elegicz eöszsze mezzel, es az meli embörnek foga faina, auagi iz eszi, auagi ki omlot volna szaia, kenne uele; Török (1619. In: Hoffmann 1989): Timso, borkeö, giönber, czuka fog, nadmez, teörd ősze, dörgeöld ioll uele. A fogfájás csukafoggal történő gyógyítása Sárréten, a huszadik század első felében még fellelhető volt (Szűcs 1936). A receptekben előfordulnak más keményszövetek is. A Medicinae variae (1603. In: Hoffmann 1989) szarvasszarvat ajánl: Az szaruasnak az szaruat főzd megh borban, es melegen mint eltűrheted, ved az fogadra. Vásárhelyi (1628. In: Hoffmann 1989: 215) is jónak találta a tört szarvasszarvat: Az zaruas zamat rezeid porra, égi kis uy begreben főzd megh borban, kenier hej alat, es melegen ved az fajo fogadra az bort. Az Orvosi receptek (Föl. Hung. 1760.) című kézirat a következőt ajánlja: Ló Fogat törj porrá és tedd Üszög tűzre, tárcsád Füstére az Fogadat 4szer napjaban 4 nap alatt.
