Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)

KÖZLEMÉNYEK - Kaán Miklós, ifj.: A fog és szájbetegségek gyógyítása állati és emberi testrészekből nyert orvosságokkal

140

Comm, de Hist. Artis Med. 230-233 (2015)

Juhász (1761) receptje is ló fogát javasolja:

33 ) Cfe

vért ki fzi ja. vagy : Egy dóglótjónafc ha tűik f fziraz tsontyiból vagy kapó* nyájából - is huzz ki egy fogat, vesd a* tűzben hogy agyán tüzes legyen, vesd azon túzeffen fél pohárni etzetbe (a* íziját bé - tfinálvkn jól a’ pohárnak » hogy az ereje el-ne mennyen) 's lágy melegen vedd a’ fzádba -az etzetet. pr. vagy : Az Angélika gyökeret porrá törvén az odvas fogba kell nyomni, vagy tsak darabotskiját belé tolni , a' férget meg - ólr, a válságát meg - eméfzti , '3 ßjdalmat pedig azzonnal meg fzünteti. vagy : Három gyökér belindet tóq meg , etzetbe fózd ügy, hogy tsak fel* forjék , végy háromfzor a’ fogadra ben* ne a’ mint el-türheted melegen, pr., Ht tgyibb - kippen f&j a’ fog : A' kezed fejért fellyül ( a’ rneUy felói fáj a’ fog ) a’ kezed fzárán tönily véűcátoriat, az az .• -vontaa holyagöt fokhagymával meg- dótgólvén erófl’en , és oda fzítll a’ fájdalom , ezt az után á’ bórét le-metzvéa, meg - gyógyíthatoditós vajjal kenvén, ’» zöld kápofzta levéllel raggatván. Hogy, 4 >fájá!i fiit fájdalom nélkül ki-ejtik.

C Szent

Bencze József (1959) összefoglaló munkájában, melyet a füstölésről, gőzölésről írt, sokszor állati eredetű (csont vagy csontféle) kellemetlen szagú anyagok fogászati alkalmazásáról olvashatunk, mint például lópatapor, kosszarv pora.

1.3. Egyéb állati eredetű szerek a hagyományos foggyógyításban

Szerepel a gyógyszerekben olykor a béka is. Juhász Máté Házi Különös Orvosságok című kiadványa (1761) Szent György nap előtt fáról szedett leveli béka megfőzését javasolja. Miután már csak a csont marad, a víz felszínén megjelenő zsírrétegbe mártott tollal kell a fogat kenegetni, s a fog fájdalom nélkül ki fog esni. Egészséges fogat nem szabad érinteni.

Lóránd Klára (1982) a 18-19. századi Bács-Kiskun megyei orvosló feljegyzések között találta a következőt: A ki varas békát kaphat, és megölheti, vegye bal hátulsó lába szára uszonyát, és mikor szükség, téggya [!] a fogára.

Gajda (1903) a Nagy-Kunságban alkalmazott népies gyógymódok között talált rá a 19. század végén az alábbi gyógymódra: „egy talált béka” bal hátsó lábát le kell vágni, és azzal kell a fogat kapargatni [talán a fogfájás „lehúzása” céljából].

Csallóközben élt az a hiedelem, hogy nem szabad békát nyitott szájjal megbámulni, mert „kiszámolja” a fogakat (Danterné Tóth 1994). Aki nyitott szájjal egy békára néz, annak kihullanak a fogai (Felső-Somogy, Balatonmellék, Hosszúfalu, Nagyvárad és környéke).

Edelmann (1889) arról a Tiszaszentendrén hallott babonáról számolt be, hogy aki a kutya eledelét megeszi, ugyanígy jár, elveszíti a fogait.

Benedek Enyedi János (1801) munkájában javasolja pókhálónak a gyógyszerbe keverését: Végy egy Könting Fokhagymát, Terjéket ugyan egy Köntinget. Egy kevés Pókhálót: ezeket elegyítsd öszve ’s tsinally belőlle egy Tészta forma Pogátsát, [...] ezen tésztát a ’Fogfájásban az Allkaptzára vagy pedig a ’ Karnak a ’ Könyök belső alsó felére kötvén azon a ’ részen a ’ melly felől a ’Fog fáj, gyakorta el-szokta mulatni a ’Fájdalmat.

Györffy (1935) Hunyad megyéből a következő adatot gyűjtötte: „Kend meg kívül lóhájjal, meggyógyul!”