Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Sótonyi Gergely: A magyar részvétele a genetika és a biotechnológia alapelveinek a kimunkálásában
SÓTONYI Gergely: A magyarok részvétele a genetika kimunkálásában 127 állatok jótékony hatásúak a beltenyésztésben, amelyek döntő mértékben hordozzák a szükséges jellegeket. Ha egy adott tulajdonságot meg akarunk tartam, az utódokban tovább örökíteni és állandósítani, akkor ajánlatos a gondosan vezetett beltenyésztési napló és el kell kerülni annak veszélyét, hogy a szervezet legyengülése a szükségszerű következmény legyen. ” (22) Festetics Imre tehát már Gregor Mendel előtt megfogalmazta a mutáció és az öröklődés folyamatának néhány alapelvét, gyakorlatilag a Mendel 2. törvényében leírtakat. Kizárta a beltenyésztés leromlásának okai közül a természeti környezet teljes körű szerepét. Bizonyította, hogy a beltenyésztéssel és a keresztezéssel összefüggő javulás is kialakulhat. A juhok viselkedésének pontos leírásával az etológia egyik előfutárának is tekinthetjük. Az is bizonyosság, hogy humán vizsgálatokat is végzett. Az öröklődés menetét tanulmányozta az uradalmához tartozó elszigetelt kis magyar falvakban, ahol a családokban a rokonházasságok halmozottan fordultak elő, ezért is lehetett gyakori a szellemi fogyatékosság, felvette annak az öröklődéssel való összefüggését. Festetics Imre tudományos eredményei alapján határozottan meg volt arról győződve, hogy az állatok tulajdonságait nem a külső környezeti faktorok, hanem a belső tulajdonságok határozzák meg, azokat ezért is „genetikai tényezőkének nevezte. A genetika kifejezést előtte senki sem használta, a prioritás tehát az övé. Ezt a tényt eddig nem is cáfolták meg. A tudományos világ, a szakirodalom, mindezek ellenére hosszú ideig ezt nem vette tudomásul. Festetics Imre a genetika kifejezést több mint 80 évvel korábban leírta, mint az a William Bateson (1861-1936), akinek a nevéhez kapcsolják a genetika szó eredetét. Ma már a tudománytörténet bizonyította, hogy W. Bateson, a John Innes Institute igazgatója 1905-ben egy levélben javasolta barátjának Adam Sedgwick cambridgei professzornak, hogy az örökléssel és a változékonysággal foglalkozó tudományt nevezzék el genetikának. A tudománytörténet feltételezi, hogy a levelet valószínűleg 1928-ban, fia tette közzé. (1) A dán botanikus Wilhelm Johannes vezette be a Mendel által használt faktor helyett a gén kifejezést. (39) Nestler (1840-ben) elismerte Festetics Imre tudományos munkásságának jelentőségét és prioritását a beltenyésztés örökletességének megismerésében. (30) Festetics és Mendel nem voltak egymástól független, elkülönült lángelmék. Tudvalevő, hogy mindketten a Brünn-ben létrejött magas színvonalú szellemi életnek a részesei és cselekvő tagjai is lehettek. Az ugyan nem bizonyítható, de valószínűsíthető, hogy a brünni Juhos Társaság folyóiratában megjelent Festetics közleményei hatással lehettek Mendel munkásságára, legalább is abban közvetett, vagy közvetlen hatással lehettek. (37,38,42) Erre leginkább az utalhat, hogy Festetics „a természet genetikai törvényei” dolgozatában lényegében kimondta (Mendel 2.) a hasadás törvényét. Mendel azt matematikai kiegészítéssel pontosította és a szegregációs szabálynak nevezte el. A tudománytörténet napjainkban egyértelmű állásfoglalást alakított ki abban, hogy a fak- toriális genetika Mendel nevéhez fűződik. Az azonban nem vitatható, hogy Festetics Imre korát messze megelőzve fogalmazta meg az empirikus genetika néhány alapvető tézisét. Munkásságának ez a része ma már, kétséget kizáróan hozzáj árait a genetikai kutatások korszerű irányvonalának a kialakulásához is. Festetics munkásságának tényleges eredményeit a tudománytörténettel foglalkozók hosz- szú ideig nem tudták érdemben kutatni. Az elmúlt néhány évtizednek köszönhető, hogy a
