Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 230-233. (Budapest, 2015)
KÖZLEMÉNYEK - Sótonyi Gergely: A magyar részvétele a genetika és a biotechnológia alapelveinek a kimunkálásában
A MAGYAROK RÉSZVÉTELE A GENETIKA ÉS A BIOTECHNOLÓGIA ALAPELVEINEK A KIMUNKÁLÁSÁBAN SÓTONYI GERGELY A magyar orvostörténeti kutatások színvonalának köszönhető, hogy az első nagyemlékű művelőjétől, Weszprémi Istvántól (1723-1799) napjainkig önálló, eredményes és oknyomozó tudományággá vált. A tudománytörténeti kutatások folyamatosságában annak is szerepe volt, hogy a tudományterületet hitelt érdemlően kutatók, többek között a méltatlanul elfelejtett, de különös figyelmet érdemlő tudományos teljesítmények feltárására. Az elmúlt évszázadokban ugyanis folyamatosan felnevelődtek azon rendkívüli magyar kiválóságok, akik egy-egy tudományterület további fejlődésének az irányát is meghatározták. A tudománytörténettel foglalkozó kutatók felelőssége az is, hogy a társadalom milyen átfogó körben ismerheti meg életpályájukat. Figyelemre méltó, de egyben tanulságos példa gróf Festetics Imre (1764- 1847) és Ereky Károly (1878-1952) munkássága, akik a magyar tudománytörténet számára hosszú ideig valójában ismeretlenek voltak. A tudományos munkásságuk eredményei, a jelentőségük ellenére is a nemzet számára, különböző okokból a feledés homályába merültek. A két kiváló személyiséget egymástól több emberöltő választotta el. A sorsukban, ennek ellenére mégis több hasonlatosság van. Az utókor számára, többek között az is üzenet értékű, hogy életpályájukban és annak tényleges megismerésében, az éppen fennálló államrend milyen módszerrel szólt közbe. A nyilvánosság számára a kiváló egyéni teljesítményeiket először külföldi kutatók tették közzé és ezzel váltak tudományterületükön ismertté. A magyar orvostörténeti kutatók azzal is tisztelegnek a két kiváló személyiség emléke előtt, hogy sokirányú, részletes tényfeltáró kutatással gazdagítva teszik közzé munkásságukat és életútjukat. A nemzetközi és a hazai tudománytörténeti kutatások többnyire tisztázták, hogy gróf Festetics Imre és Ereky Károly minek az előfutára és minek a megalkotója. Gróf Festetics Imre (Simaság, 1764. december 2. - Kőszeg, 1847. április 1.) életpálya iránti hajlama sokszínű, császári és királyi kamarás, katonatiszt, nagybirtokos, öröklés kutató. Testvére a neves gróf Festetics György, aki 1797-ben saját pénzén alapította meg Európa egyik első mezőgazda- sági felsőfokú tanintézetét, a Georgikont. Személyében korának kiváló zoológusát is tisztelhetjük. Gróf Festetics Imre kiváló képzésben részesült, többek között házitanítója, a neves piarista tanár Nagy Jeromos volt. A család nagyhírű, páratlan gazdag könyvtárában korán hozzájuthatott a kor legjelentősebb agrárgazdasági és állattenyésztési kérdésekkel foglalkozó forrásmunkákhoz. Az életpályája, apja szándéka ellenére a katonai vonalon kezdődik (1782- 1790). A Levencher könnyülovassági ezredében kapitányi rangban harcolt. Az utolsó török háborúban, a Délvidéken harcolt, majd Bukarestnél megsérült. 1790-ben, 8 évi katonai szolgálat után tiszti rangjáról lemondott. Felmentését kéri, ezredét elhagyja és kilép a hadsereg kötelékéből. 1802-ben a Schedius Lajos alapította Természettudományi Körhöz csatlakozott. Tagja a brünni Szabadkőműves Páholynak. A simonyi birtokán 1803-tól egy kis merinói juhnyájjal, céltudatosan az állattenyésztéssel és a nemesítéssel kezdett foglalkozni. A Pethe Ferenc által szerkesztett, Bécsben kiadott Nemzeti Gazda című lapban 1815. március 7-én, magyar nyelven közzé tette A juhtenyésztés jobbítását és pallérozását óhajtó Hazafiakhoz című Híradást (25). A brünni Juhos Társaság mintájára megalapította a Juhtenyésztést Töké-
