Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
240 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) 1955-ben döntés született arról, hogy az ORFI szervezetében működő, gyermekbénulásban megbetegedettek osztályai számára külön rehabilitáló kórházat építenek (a későbbi József Attila gyermekkórházat), hiszen a Török utca 12. szám alatti egykori magánpalota épülete valóban alkalmatlan volt kórházi gyógyító munkára. Az akkori ügymenet szerint a Török utcai épület kikerül az egészségügy tulajdonából, a Miniszterelnöki Hivatal dönthetett további sorsáról. Az új tulajdonos meghatározásáról az Egészségügyi Minisztérium, a közvetlenül a kormány alá tartozó Közületeket Elhelyezői Hivatal döntött. A döntésbe bevonták a Magyar Tudományos Akadémia Tudománytörténeti Főbizottságát, a Népkönyvtári Központot, az Országos Széchényi Könyvtárat is. Ezek közös véleménye alapján az Elhelyezői Hivatal határozott. Végül nem az eredeti megoldás valósult meg, hanem az un. ingatlancserét alkalmazták. A Frankel Leó utca 62. szám alatti, korábban a honvédséghez tartozó reumakórházat átadták az ORFI-nak, itt fejlesztette tovább a betegellátó részlegeit, és a heine-medin utókezelő osztálytól megszabaduló Török u. 12. sz. épületet átadták az Országos Orvostörténeti Könyvtárnak. Az biztos, hogy a Könyvtár nyilvános, elismerten színvonalas tudományos tevékenysége is jelentősen hozzájárult a Miniszterelnöki Hivatal pozitív döntéséhez. Az épület kiürítése után az Egészségügyi Minisztérium gondoskodott a felújításáról és a könyvtári feltételeknek megfelelő átalakításáról. 1955 novemberében tették szabaddá a Török utcai épületet, a műemléki jellegű felújítása - mivel az épület a második világháború idején csak kisebb károkat szenvedett - viszonylag gyorsan haladt. Sajnos az épület Gül Baba utcai szárnyában kialakított lakásokban hat család élt, róluk sem az Egészségügyi Minisztérium, sem a Budapest II. kerületi Tanács nem gondoskodott. (Ez az épületszárny csak 2000-ben került az intézet tulajdonába, bár két emeletén még mindig bérlők laknak.) A Török utcai épület tökéletesen megfelelt az Országos Orvostörténeti Könyvtár tevékenységének, tágabb lehetőséget biztosított a tudományos társasági életnek. Az első emeleten levő olvasótermet tudományos ülések, különböző bizottsági ülések helyszíneként is használtak. (Az épület történetéhez tartozik, hogy az Egészségügyi Minisztérium az 1970-es évek elejéig reprezentatív célokra: rendezvényekre és nemzetközi tárgyalásokra igénybe vette a Könyvtár olvasótermét, több nemzetközi egyezményt itt írtak alá.) Az új épületbe 1956 májusától kezdődött meg az átköltözés, a hivatali munka, az olvasók fogadása már 1956. július elsején megindult, bár a különböző raktárokból való átszállítások még 1957-ben is folytatódtak. Azt a helyes elvet követték, hogy az átszállítás után minden könyv rögtön polcra kerüljön, ne legyenek ismét átláthatatlan könyvkupacok, ládák és dobozok, viszont az asztalos munka vontatottan haladt, hiszen zömmel az Orvosegyesület egykori polcrendszerét állították fel, illetve alakították át. A ” könyvtári ” orvostörténeti társaság A könyvtárat felkereső olvasók jelentős hányadát a két világháború között működött orvostörténeti kutatók - Bíró Imre, Daday András, Elekes György, Herczeg Árpád, stb. - alkották, de látogatták a könyvtárat orvosegyetemi oktatók, gyakorló orvosok is. 1952-ben a beiratkozott olvasók száma már megközelítette az 500-at, amely szám a következő években növekedett, 1956-ban meghaladta az 1500-at, a könyvtár tízéves működését összegző statisztika közel 3000 beiratkozott olvasót említ. Az olvasóteremben élénk szakmai beszélge-
