Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
KAPRONCZAY Károly: Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története 241 tések alakultak ki, mindez indokolta és sietette az orvostörténeti előadások megszervezését, amelyeket előbb havonta, később hetente rendeztek meg. Csütörtök esténként - általában 18 órai kezdettel - egy felkért előadó tartott előadást, amit vita követett. Időhatárt nem szabtak meg az előadónak, csupán annyi megkötés volt, hogy 20 óra után - tekintettel a kórházi napirendre - befejeződjön az ülés. Ez az előadási forma adott újból keretet az orvostörténelem művelésére. Publikációs fórumot jelentett, hogy Gortvay György az Orvosi Hetilap hasábjain - előbb rendszertelenül, majd kéthetenkénti megjelenéssel — szerkesztette a Horus című orvostörténeti rovatot. Itt hosszabb-rövidebb közlemények megjelentetésére volt lehetőség, leginkább a múlt nagy egyéniségeivel kapcsolatos évfordulókkal, kiemelkedő eseményekkel összefüggően közöltek írásokat. Az akkori hivatali előírásoknak megfelelően a tudományos előadások megrendezésének szándékát be kellett jelenteni a felettes hatóságnak, az Egészségügyi Minisztérium „tudománypolitikai osztályának”, illetve attól kellett engedélyt kapni. Ezen osztály vezetője, dr. Hahn Géza (később több orvostörténeti munka szerzője) ugyan nem gördített akadályt az előadások megtartása elé, sőt maga is rendszeresen látogatta azokat, de gyakorta emelt politikai kifogást hol az előadások témája, hol az előadók személye miatt. Különös hátrányt okozó lépést nem tett, mert a Könyvtár „védnöke” Simonovits István miniszterhelyettes volt, aki sokat tett a Könyvtár megalapításáért, működtetéséért, később neki köszönhető a Török utcai épület megszerzése is. Hahn Géza főként azt kifogásolta, hogy a Könyvtár a „jobboldali személyek” gyülekező helyévé vált, deklasszálódott egyetemi magántanárok tartanak előadásokat, téveszméket terjesztenek, miközben a szocialista kultúra eredményeit kirekesztik az előadássorozatból. Mindenekelőtt Elekes György, Daday András, Gortvay György tevékenységét kifogásolta. Ezeken az üléseken már megjelent az akkori ifjabb „marxista nemzedék”: Székely Sándor, Réti Endre, Katona Ibolya és természetesen maga Hahn Géza is, akik valóban a baloldali eszméket képviselték. A tudományos szocializmus, a dialektikus materializmus, a haladó eszmék tükrében bírálták az elhangzottakat, de nem a helyszínen, inkább különböző bejelentések formájában. Később valóban megosztó szerepet játszottak, hiszen - erről a továbbiakban lesz szó - az MTA orvostörténeti akadémiai bizottságában a kiváló javaslatokat is „túlideologizálták”. Csak az azonos világnézeti alapon álló Bencze József értett szót velük, tudta őket a szélsőséges lépésektől visszatartani. Az éles ellentétek eredményeként Elekes György - a személyét ért méltatlan támadások miatt, amelyekről még szó lesz - felhagyott az előadások és később a Könyvtár látogatásával is, egyre ritkábban jelent meg Daday András, Herczeg Árpád, stb. Már a Könyvtár felavatásának óráiban felvetődött az orvostörténészek valamiféle szervezett formában történő összefogása, evvel kapcsolatban Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is „befogadónak” bizonyult. Az MTA orvosi tudományok osztálya keretén belül 1952 őszén - az MTA éves nagygyűlésének ajánlására - megalakult az Orvostörténelmi Bizottság, amelynek elnökévé Hahn Gézát, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjét kérték fel. Hahn Géza 1953. március 17-én közel száz nevet tartalmazó listát küldött meg Palla Ákosnak, hogy derítse ki elérhetőségüket, „egyben kérem, szíveskedjék megérdeklődni, melyik volna a megfelelő időpont, amelyben, a névsorban szereplő nevekkel legmegfelelőbb volna szóban informatív megbeszélést tattani. Ebből a szempontból a pluszjelzéssel megjelölt szaktársak beosztásához kívánnánk leginkább alkalmazkodni." Az biztos, hogy a megjelöltek között nem volt például Elekes György, Daday András, Herczeg Árpád neve, de szerepeltek a rendszerhez közel álló személyek (Réti Endre, Székely Sándor)
