Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)

TANULMÁNYOK - Boga Bálint: Gerhard van Swieten, mint a modern gerontológia előfutára

GERHARD VAN SWIETEN, MINT A MODERN GERONTOLÓGIA

ELŐFUTÁRA

BOGA BÁLINT

Bevezetés

Gerhard van Swieten (1700-1772) Mária Terézia személyes udvari orvosa, a bécsi egyetem megújítója, a birodalom legfőbb egészségügyi hivatalnoka volt. Sokirányú munkásságában kevéssé ismert, hogy alapos, elemző gerontológiai tárgyú előadást is tartott, amelynek szövege halála után nyomtatásban is megjelent.1 Jelen dolgozatban ennek megállapításait ismertetem, a modern ismeretekkel összemérve értékelem.

Van Swieten rövid szakmai életrajza

A tárgyalandó előadás összegző gondolataihoz vezető, azokhoz tartalmi adatokat nyújtó életrajzi momentumok áttekintése feltétlenül indokolt.1 2 Van Swieten 1700-ban, Leidenben (Hollandia) született, tehát holland volt. Eredetileg keresztnevét ennek megfelelően így írta: Gerard. A Németalföld a 17. században az európai kulturális fejlődés élvonalában volt, mind a tudomány, mind a művészet területén. Olyan nevek fémjelzik ezt a korszakot - többek között - mint Mercator, Spinoza, Rembrandt, Rubens, Frans Hals. A 18. század a tudományok fejlődésének történetében a „dogmatikus béklyóktól való szabadulni igyekvés” évszázada (Schultheisz) volt, ebben az orvostudomány alakulása is nagy lépésekkel vett részt. Van Swieten először Leuvenben jogelméletet kezdett tanulni, de 1717-ben Leidenben orvosi tanulmányokba kezdett (iatromechanicus), ahol Hermann Boerhaave tanítványa lett. Boerhaave akkor a kontinens legismertebb orvosa volt, ő volt „Európa orvosa”, Sydenham („az angol Hippokratész”) követőjének tartotta magát, olyan személyiségek oktatója volt, mint Carolus Linné, Albrecht von Haller, Alexander Monro, Nil Rosén. Van Swietent 1725- ben avatták doktorrá De arteriae fabrica et efßcatia in corpore humano című disszertációja alapján. Ezután gyakorló orvosi feladatokat végzett, de tovább hallgatta mestere előadásait. Boerhaave 1738-ban meghalt, utódjául van Swietent szerette volna, de - mivel ő római katolikus volt - a protestáns Hollandiában erre nem volt lehetőség. 1742-ben kezdte el megírni

1 Glaser, Hugo: Gerhard Freiherr van Swieten. Johann Ambrosius Barth Verlag, Leipzig, 1964. - Schouten, J.: Gerard van Swieten, a Pioneer in the Field of Geriatrics. Geront. Clin. 1974, 16(4), 231-235.

2 Schultheisz Emil: Gerhard van Swieten. Orv. Heti\. 1962, 103, 1277-80. - Hoffmann, F.: Gerhard van Swieten (1700-1772), der Begründer der alteren (ersten) Wiener Medizinschule im 18.Jahrhundert. Med. Monatschr. 1960, 14, 535-537.