Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Boga Bálint: Gerhard van Swieten, mint a modern gerontológia előfutára
38 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) és kiadni (Leiden) Boerhaave orvosi aforizmáinak magyarázatokkal, kiegészítésekkel bővített szövegét Commentaria in omnes Aphorismos Hermanni Boerhaave de cognoscendis et curandis morbis (továbbiakban: Commentaria) címmel. A kiegészítésekben sok önálló gondolatot is megfogalmazott, így például ezek közt találjuk meg a kardiogén agyi embólia első szakszerű leírását (§119-120). Életének nagy fordulatát és tehetsége kibontakoztatásának lehetőségét jelentette, hogy 1745-ben Mária Terézia, osztrák császárnő Bécsbe hívta, hogy legyen az ő személyes udvari orvosa. A császárnő, miután megbizonyosodott tudásáról és széles látóköréről, a tudományos és kulturális szervezetek életében, azok vezetésében, működésük szabályozásában egyre nagyobb hatalmat adott neki. Hamarosan bárói címet kap. Ő lesz az udvari könyvtár, a Hofbibliotek prefektusa. Rendelkezéseivel szabadabbá teszi az ott található könyvek használatát, külföldi könyveket hozat. Rábízzák az egyetem újraszervezését, az Orvosi Fakultás elnök-igazgatója lesz. 1749-ben készíti el a megújítás tervezetét (Plan pour la Faculté de Medicine). Ezáltal kerül a tantervbe, mint új tárgy a botanika, kémia és a sebészet. O maga is oktat (élettant, patológiát). Eleinte közvetlen gyógyítással is foglalkozik, például szegények számára ingyen rendel. Közben szakkönyvet is ír, a kor szükségletének engedve, ugyanis ekkor zajlik az ún. hétéves háború. A háborús betegségeket írja le Kurze Beschreibung und Heilungsart der Krankheiten ... című művében. Ebben javasolja a hadseregek körében gyakori szifilisz kezelésére a 0,014%-os szublimát perorális használatát, amely oldatot ennek alapján később liquor Swieteni-nek nevezték el. Az egyetemi oktatás nívóját azáltal is emelni törekszik, hogy külföldről neves orvosokat hív meg tanszékvezetőnek, például Anton de Haen-t Hollandiából, a klinikai rész (belgyógyászat) vezetésére. A botanika szerepét az orvoslásban igen lényegesnek tartja (gyógynövények), ezért kiemelt figyelmet szentel a botanikus kertre, neves személyt bíz meg annak rendezésével és rendben tartásával (A. J. Jacquiri). Ennek tudható be, hogy később a mahagóni-fát róla nevezik el: Swietenia mahagóni. Mindezek alapján tartják van Swietent az I. Bécsi Orvosi Iskola megteremtőjének. Emellett az ő javaslatára adta ki 1769. december 14-én Mária Terézia Intimatum-át, amelyben elrendeli, hogy a Nagyszombatban 1635 óta működő egyetem orvosi fakultással bővüljön. Van Swieten személyesen foglalkozott a tanszék- vezetők kiválasztásával és a tanrend kialakításával. Ez a fakultás került át Budára, majd Pestre és lett a jelenlegi budapesti orvosegyetem elődje. A birodalom egészségügyének centralizációját is elvégzi, ő lesz a legfőbb egészségügyi megbízott, a protomedicus. Mint ilyen készíti el az egészségügyi törvénytervezetet: a Planum regulationis in re sanitatis-t. Elrendeli az orvosok összeírását, megyei orvost neveztet ki. Előírják az elsősegélynyújtás kötelezettségét (725/721 sz. uralkodói rendelet), valamint a halál biztos megállapítását álhalál elkerülése végett. A büntetőeljárásban megszünteti a kínzás alkalmazását. Állatorvosi főiskolát, bábaképzőt indít, megyei bábák rendszerét alakítja ki. 1770-ben lépett érvénybe a van Swieten javaslataira alapozott általános egészségügyi rendelet - 1770. január 2-i dátummal - Generale Normativum Sanitatis címmel az eredeti, német nyelvű változat, ezt követte a Magyar Korona Országai számára a latin nyelvű kihirdetés, 1770. október 4-i keltezéssel, ennek címe Generale Normativum in Re Sanitatis. Működése, kapcsolatai megmozgatják az egész bécsi szellemi és kulturális életet, amely - sok leírás szerint - érkezése előtt hanyatló, ellaposodó volt. 1756-ban a bécsi tudományos akadémia létrehozásának egyik kezdeményezője (Akademie der Wissenschaften).
