Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Az újkori orvostudomány barokk kezdetei
30 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) A lelki állapot kórtani jelentőségét Hoffmann nem tartotta elsődlegesnek, ebben a tekintetben a testi folyamatok voltak számára meghatározók. Ezzel a véleménynél konfrontált Georg Ernest Stahl, szintén hallei professzor, az „anima”-tan meghirdetője. Stahl az egészség-betegség viszony alakulását elsősorban a lelki vezérléstől tette függővé. A testi elváltozásokat ítélet másodlagosnak, Idézzünk állásfoglalásaiból: „A Lélekfelépíti a maga testét, táplálja azt, benne és általa működik egy bizonyos célért, akkor is, ha eltért e céltól. ” „Már a régi filozófusok tudták, hogy a végső cél értelmes szemléletében benne foglaltatik egy bizonyos morális szempont és ok . Ezért a vitális célkitűzéseket, amelyek az életmozgások által valósíthatók meg, nem vezethetjük vissza felületesen a részek mechanikai felszerelésére." Stahl megkülönböztette a „modus fiendi”-t (a mechanikus történéseket) és a „modus essendi”-t, ami a destinatio, az ordo, az applicatio és a directio mozgatója. Stahl egyik követője, Christian Friedrich Richter (1676-1711), alapos tanulmányában érdekes kiegészítő kommentárokkal ismertette a mestere anima-elméletét. E munkából idézünk: „A filozófusok és az orvosok sokáig nem akarták elismerni, hogy a lélek a testet közvetlenül mozgathatja, ezért kitalálták a közvetítő, anyagi természetű spiritusokat (archeusokat, aethert stb.j, ami csak eltolja a kérdést”. „Ha a mozgások alapja csak valamilyen mechanikai alkatrész lehetne, úgy az ember a legnyomorultabb, a legügyetlenebb lény lenne a nap alatt. ” „A természeti és a szellemi életet nem lehet egymástól elválasztani.” „Ha nem lenne szeretet, nem lenne türelem és akarat a terhek hordozására, ha nem lenne buzgóság, az ártalmast nem távolítanánk el. Ha nem lenne félelem, nem lenne önvédelem. Indulatok nélkül nem lenne élet. ” „A romlás, elhasználódás, elmúlás a test folytán az ember természetes sorsa.” „A mozgás, amely megtartja, ugyanakkor szétrombolja, bizonyos mértékig napról napra megöli. Valamit folyton elvesz a testből, amit pótolni, javítani szükséges. ” „A leglényegesebb, hogy a lélek akadálytalanul végrehajthassa szükséges megtartó tevékenységét. ” Stahl az anima működés és az egészség-betegség viszonyt elsősorban orvosi szempontból kívánta meghatározni. Ebből vezette le betegségtani és terápiás következtetéseit. A lázas állapotot - Sydenham felfogásának analógiájára - a lélek gyógyító tevékenységeként értelmezte és ennek megfelelően, ilyenkor várakozó álláspontra helyezkedett. Ezzel összefüggésben tartózkodott a kína-kéreg alkalmazásától is. Ilyen elvi és gyakorlati kérdésekben ütközött a stahli és hoffmanni irányzat, az ezzel járó személyeskedések és presztízsharcok következményeivel kiegészülve. Bonyolította problémát, hogy Stahl az anima fogalmát sokféleképpen, gyakran filozófiai általánosításokban vagy teológiai értelmezésben határozta meg. A korszak legjobb orvostudósait ez nem elégíthette ki. Ok már az élet- és körfolyamatokat reduktív, részletes elemzéssel igyekeztek kutatni. így gondolkodott Albrecht von Haller (1708-1777) is, aki ezt a témakört újszerű megközelítéssel és módszerrel vizsgálta. Haller a leideni egyetemen, Boerhaave tanítványaként megtanulta, hogy a természeti jelenségeket pontos kérdésfeltevésekkel, gondos megfigyelésekkel kell tanulmányozni. Emellett kezdettől kritikusan vélekedett a filozófusok, köztük Descartes spekulatív élettani állás-foglalásairól. Ez utóbbiról például így írt: „Kitűnt, hogy az izomgépezet egyes részei,
