Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 307 S. Sárdi Margit (szerk.): Mindenféle orvosságoknak rend szedése. XVII. századi gyógyító receptes kézirat. Máriabesnyő, Attraktor, 2013. 113.p. S.Sárdi Margit és az Attraktor Kiadó immár nem az első régi magyar orvosló kézirat közzétételével örvendeztet meg bennünket. Bethlen Kata orvosló könyvének 2012-es publikálása után ugyanis most egy 17. századi, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött (Oct.Hung. 87), ismeretlen szerzőjű receptes könyvet kaptunk tőlük ajándékba. A könyvecske két részkéziratból áll, mindkettő ember- és állatorvosságokat, kozmetikai recepteket, egészségügyi tanácsokat és mágikus elhárító javallatokat egyaránt tartalmaz. A kötet 339 - kifogástalanul és érthetően átírt, pontosabban olvashatóvá formált - receptje és tanácsa igen vegyes eredetű, hiszen akadnak köztük orvosságok, amelyek nyilván a magyar, pontosabban magyarországi népi gyógyászatból veszik eredetüket, és akadnak, amelyek egyértelműen egy-egy ókori vagy 16. századi szerző munkájára (pl. Mattioli vagy Dioszkuridész műveire) vezethetők vissza. Evvel is bizonyítva azt a tényt, hogy a népi gyógyászat és az úgynevezett akadémikus orvoslás közt igen sokáig eleven kapcsolat létezett: a népi gyógynövényismeret gyakran ókori vagy kora-újkori szerzők könyveiből, a 16-17. századi gyógyszerészet pedig igen gyakran népi orvosló könyvekből merítette ismereteit, sőt olykor kompozitumait is. A Hoffmann Gizella által szerkesztett és 1989-ben kiadott „Medicusi és borbélyi mesterség” című gyűjtemény óta sajnos igen-igen kevés gyógyító receptes kézirat publikálására került sor hazánkban, pedig ez az anyag nem csak a kutatók, hanem a nagyközönség számára is rendkívül érdekes és értékes lehet. Ezt az olvasói igényt ismerte föl S. Sárdi Margit, hiszen remek Szómagyarázatai és csak a leglényegesebbekre szorítkozó, igen informatív, korrekt Utószava láthatóan elsősorban a laikus olvasókat kívánta segíteni a megértésben, sőt - gyanúnk szerint - az esetleges használatban is. Magyar László András Semmelweis Ignác magyar nyelvű szaktanulmányai az Orvosi Hetilap 1858-1865-ös évfolyamaiban, Sajtó alá rendezte: Gazda István. Bp., Magyar Orvostörténelmi Társaság, 2013., 164 p„ ill. A könyv, ahogy a címéből is kiderül, Semmelweis Ignácnak azokat a magyar nyelvű cikkeit gyűjti csokorba, amelyek az Orvosi Hetilap hasábjain jelentek meg 1858 és 1865 között, vagyis Semmelweis életének utolsó 7 évében. A cikkek előtt Győry Tibornak egy 1909-ben írott Semmelweis című dolgozatát olvashatjuk. Ezt követik Semmelweis tanulmányai. Az első tanulmánysorozata A gyermekágyi láz kóroktana (Aetiologie des Puerperalfiebers) címet viseli. Ennek részei az 1858. évi január 10.-ei és 17.-ei, február 7.- ei és 14.-ei, a május 30.-ai, valamint a június 6,-ai és 13.-ai lapszámokban jelentek meg. A szerző ebben a tanulmánysorozatban kifejti, hogy mi okozza a gyermekágyi lázat. Ezután A gyermekágyi láz fölötti vélemény-különbség, köztem s az angol orvosok között című cikksorozatát olvashatjuk, amelynek elemei az 1860. évben, az október 28.-ai, valamint a november 4.-ei, 11.-ei és 18.-ai lapszámokban jelentek meg. Ezt a két cikksorozatot
