Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 301 hibáját? Számtalan hermafrodita véleménye alapján inkább úgy tűnik, hogy boldogtalanná, szerencsétlenné tette őket az orvosi beavatkozás, mert tőlük függetlenül döntöttek nemi hovatartozásukról. Anne Fausto-Sterling biokémikus professzorasszony, sejtés molekulakutató, napjaink egyik legismertebb gender-elmélet kutatója, számtalan előadásában és könyvében kritizálta, hogy a férfiasság-nőiesség kérdése nem csupán a nemi szervek alapján történt döntés, nem csak pénisz-klitorisz egyértelmű meghatározása, nem csak szexuális kérdés. A professzornő szerint az orvosok egy általuk elfogadott szexuális sztereotípiát kényszerítenek a csecsemőkre egy-egy beavatkozással. Lehet, hogy vannak Férfiak, vannak Nők, és van a Harmadik nem? A kérdésre csak további kutatások adhatnak választ, de valószínű, hogy újabb tudományos kérdések merülnek fel ismét. Ráczkevy Edit Schultheisz Emil: Leibniz és a medicina. Szerkesztette: Magyar László András. Bp., Semmelweis kiadó, 2013. illusztrált. 112 p. „Ki nem ismeri őt?” - olvasható az 1704-ben metszett portréján, „önmagában egy akadémia”- mondta róla Nagy Frigyes. Mindkét, tőszavakban megfogalmazott megállapítás találóan jellemzi a munkásságát a 17-18. század fordulóján kibontakoztató Gottfried Wilhelm Leibnizet (1646-1716). Hasonlóan több kortársához, Leibniz tudományos kutatásait is a sokoldalú érdeklődés irányította, jellemezte. A 17. század tudósai túlléptek az arisztotelészi szemléleten, a reneszánsz statikusnak mondható tudományosságát a newtoni világkép, a dinamikus természetfilozófia váltott fel. A század végére megfogalmazott jelszó - értelem és tapasztalat - a filozófia és a természettudományok közötti újszerű kapcsolatra mutat. A kor filozófusai a természettudományokat az igazság forrásának tekintették a megismerés folyamatában, és vallották, hogy a természet törvényszerűségeit a természet vizsgálata alapján kell megállapítani. Utóbbi alapigazság lett a leibnizi filozófia vezérelve is. Nem csupán a filozófiában, de az orvostudományban is jelentős szemléleti átalakulások történtek. Az alapvető változást az ókori gyökerekre visszavezethető nedvkórtani szemlélet megdőlése hozta, amelyet fokozatosan felváltott a kemiatria (az életjelenségeket vegyi folyamat eredményének tekinti), és a mechanojatria, vagyis szilárdkórtan (a test apró szilárd részecskék halmaza, ezeknek alakja, sűrűsége és mozgása határozza meg az anyag tulajdonságait: az egészséges állapot a részecskék szabad áramlása, míg a betegséget a tökéletlen mozgásra lehet visszavezetni.). A szolidáris patológiai szemlélet terjedésében nagy szerepe volt a padovai egyetem orvosi karának. Ilyen körülmények között lépett a nyilvánosság elé René Descartes tudományfilozófiai művével - Principia philosophiae címmel - ,amelyben a gondolkodást (cogitatio) és a kiterjedést (extensio) nevezi meg a világ két alapelemeként. A létező dolgok közötti különbségeket szerinte az alak, a nagyság (kiterjedés) és a mozgás határozza meg. Minden a természet törvényeinek van alávetve, azonban - ennek ellentmondva - a determinált világ hátterében mégis Istent képzeli el. Descartes orvos-élettani szempontból legfontosabb tanulmányában (L’homme, 1662.)
