Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
290 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Az ünnepi kötet szerzője, Bőgi Júlia, közel félévszázadot töltött a Mária utcai klinikán, így az intézmény történetét nem csupán szakmatörténeti szemlélettel, hanem erős érzelmi megközelítéssel dolgozta fel, amely azonban nem befolyásolta a hitelességet. A kötet fejezetei természetesen a kronologikus rendet követik, a rendkívül szép illusztrációk és a felhasznált irodalomjegyzéke növeli a kötet információs értékét. Kapronczay Katalin Budaházy István: Halványodó arcképek. Öt nagyváradi gyógyszerész, öt sors. Nagyvárad, Váradiném Script Kiadó, 2014. 130 1. A gyógyszerészettörténeti körökben igen jól ismer szerző, szülővárosának és tevékenységi helyének gyógyszerészettörténetét alapjaiban feldolgozó Budaházy István most nyomtatásban napvilágot látott könyvében öt olyan gyógyszerész - Hankovits Ferenc (1863-1928), dr. Rácz Rezső (1882-1944), Barla Dezső (1886-1950), Szabó Ferenc (1900- 1960) és Úrinyi Zoltán (1921-2011) - életútját, munkásságát dolgozta fel, akik gyakorló gyógyszerészként Erdély gyógyszerészetének díszei voltak. Tevékenységük meghatározó ideje - a két világháború közötti évtizedekben - a román királyság korszakára esett, éppen ezért szükséges emléküket felidézni és megörökíteni. A Feladat nem volt egyszerű, mert az öt gyógyszerész kora tovatűnt, világégések és nagy korszakváltások után a bizonyító dokumentumokat megszerezni. Erről a szerző a következőket írta: „A könyv alapját legnagyobb számban azok a dokumentumok alkották, amelyeket az illető családjai megőriztek, s nagylelkűen a rendelkezésemre bocsátottak. Ez alól kivételt a dr. Rácz Rezsőre vonatkozó tanulmány képez, aki családjával a vérzivataros idők áldozata lett.” Az egyes életrajzok során a szerző több félreérthető vagy téves adatot tisztáz, maga járt utána az adatok kijavításának: felkeresett iskolai anyakönyveket, feltételezett forrásokból tisztázta a valós tényeket, szinte könyvtárnyi anyagot tekintett át, míg befejezhette könyvének kéziratát. Ugyancsak figyelemre méltó a könyvet dokumentáló fényképek, eredeti okmányokról készített másolatok, gyógyszertári reklámok és patikai belső- és külső terek felvételeinek gyűjteménye, amelyek az adott korban a korabeli Nagyvárad hangulatát adják vissza. A kötet nagy erénye, hogy az összefoglaló nagy gyógyszerészettörténeti feldolgozások mellett helye van a helytörténeti és biográfiai feldolgozásoknak, mert ezek képezik azt a történeti /jelen esetben szaktörténeti/ alapot, amelyre építhetünk vagy az „elfogadott” képet módosíthatják. A könyv megírásának indokát a szerző a következőkben foglalja össze: „Ezek a már egyre halványodóbb arcok megérdemlik, hogy megörökítsük őket az utókor számára is, mert mindannyian példát mutathatnak a jelenleg is aktív és az eljövendő gyógyszerész generációknak.” Kapronczay Károly
