Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
260 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Szombathely tiszti főorvosa.1958-1964-ben az MTA Orvostörténeti Bizottságának tagja, 1958-1966-ban az Orvostörténeti Szakcsoport, 1966-1970-ben a Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkára, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság tagja, Vas megye és Szombathely orvostörténeti emlékeivel foglalkozott. BARTÓK Imre (1892-1979) orvos, szemorvos, egyetemi magántanár. A Magyar szemészet története. Bp.1954 c. orvostörténeti könyv szerzője. Tagja volt az Orvostörténeti Szakcsoportnak és a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak BERNDORFER Alfréd (1904-1985) orvos, sebész. A második világháború alatt katonaorvos, 1945 után különböző fővárosi kórházban sebész, 1957-től a Heim Pál Gyermekkórház főorvosa, kiváló sebészeti munkák szerzője. Foglalkozott embriópatológiával, plasztikai sebészettel. Orvostörténeti munkái a plasztikai sebészet történetével és a fejlődési rendellenességekkel kapcsolatosak. Kiemelkedő könyvgyűjtő volt. BÍRÓ Imre (1905-2000) szemész, főorvos, az orvostudományok doktora /1978/. egyetemi magántanár. 1931-1935-ben a szemészeti klinika gyakornoka, 1935-1940-ben tanársegéd, 1940-1945-ben a Kaszab Poliklinika főorvosa, 1951-1975-ben a Sportkórház főorvosa. Az örökletes szembetegségek nemzetközileg elismert szakértője Jelentős orvostörténész, Grósz Emil munkásságának kutatója BIRTALAN Győző (1929- ) orvos, orvostörténész, egyetemi tanár. Belgyógyász, körzeti majd felülvizsgáló főorvos, az OODK főigazgatója, 1981-től a SOTE Orvostörténeti Tanszékének docense, egyetemi tanára. 1954-ben kapcsolódott be az orvostörténeti társasági életbe, az Orvostörténeti Szakcsoport, majd a Magyar Orvostörténelmi Társaság tagja, vezetőségi tagja, az utóbbi főtitkára és alelnöke, Weszprémi Emlékérmes. A Nemzetközi Orvostörténeti Társaság tagja. Számos kiemelkedő orvostörténeti munka szerzője. DADAY András (1889-1973) orvos, orvostörténész, egyetemi magántanár. 1915-1917- ben katonaorvos, 1917-1920-ig Kolozsvárott gyakorló orvos. 1920-1927-ig kórházi orvos, 1927-től az OTI belgyógyász főorvosa. 1934-től Szegeden az orvostörténelem magántanára, 1938-1944-ben az Állatorvosi Főiskolán az állatorvoslás történetének főiskolai tanára, 1945-től körzeti orvos. 1961-1973-ban a Szabadság téri református egyházközség világi főgondnoka. Tagja volt az Orvostörténeti Szakcsoportnak, a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak, amelynek elnökségi tagja lett. 1973-ban Weszprémi emlékérmes lett. 1958-1964- ben az MTA Orvostörténeti Bizottságának tagja, az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának tagja. ELEKES György, Diósadi (1905-1977) orvos, orvostörténész, egyetemi magántanár. 1931- 1948-ban a debreceni I. belklinika munkatársa, 1938-1944-ben az orvostörténelem magántanára, 1948-1953-ban OTI főorvos, 1953-1974-ben felülvizsgáló főorvos. 1935-ben orvos- történeti folyóiratot alapított. 1951-ben szerepet vállalt az Országos Orvostörténeti Könyvtár tudományos programjának kidolgozásában. 1975-ben Weszprémi-érmet kapott. Széles szakirodalmi munkásságot fejtett ki. FALUDI Géza (1840-1885) orvos, gyermekorvos, egyetemi magántanár, numizmatikus. Bókái János munkatársa, majd 1867-ben Pesten magánkórházat alapított. 1883-ban egyetemi magántanár. A Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője volt. Jeles éremgyűjtő és a gyorsírás egyik meghonosítója. FARKAS Károly (1905-1979) orvos, kórboncnok, orvostörténész, c. egyetemi tanár. 1941- ben a gyakorlati kórbonctani diagnosztika egyetemi magántanára. 1945-től a Poliklinika
