Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
KAPRONCZAYKároly: Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története 261 főorvosa, 1974-től az ORFI igazgató főorvosa. Nevéhez fűződik az orvosképzés és továbbképzés egyik hatékony ágának, a kliniko-patológiai konferenciáknak rendszeres kialakítása. Megalapította az OTKI reumatológiai tanszékét, a klinikai reumatológiát. 1972-ben MTA aranyérmet kapott. Szerepe volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és az Országos Orvostörténeti Könyvtár szervezeti egyesítésében, elnöke volt (1958-1966) az Orvos- történeti Szakcsoportnak, a Magyar Orvostörténeti Társaságnak (1966-1970), elnöke volt (1958-1970) az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának. FEKETE Sándor (1885-1972) orvos, nőorvos, egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója (1963-1971). 1909-1921-ig az I. sz. Női Klinika munkatársa, 1921 - 1963-ig a Poliklinika igazgatója, 1963-tól Múzeumigazgató. 1946-től egyetemi tanár. Jeles nőgyógyászati mütőorvos, Orvostörténészként Semmelweis életművével és Tauffer Vilmos pályafutásával foglalkozott. A Magyar Orvostörténelmi Társaság Weszprémi-éremmel tüntette ki. FELVINCZI TAKÁTS Zoltán (1880-1964) művészettörténész, egyetemi tanár. Jogásznak készült, de tanulmányai idején elkezdett festészettel is foglalkozni. Budapesten szerzett művészettörténetből doktori oklevelet. 1919-ben megszervezte a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumot, amelynek igazgatója lett. 1925-ben egyetemi tanár, majd Pécsett és Kolozsvárott is egyetemi tanár. Egyik alapítója a Körösi Csorna Társaságnak, jeles művészeti kritikus. GACS Rezső nőgyógyász, előbb az Irgalmas Kórház, majd az ORFI adjunktusa. A kezdetektől bekapcsolódott az orvostörténeti társasági életbe, tagja volt az Orvostörténeti Szakcsoportnak és a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak. GORTVAY György (1892-1966) orvos, higiénikus, orvostörténész, egyetemi tanár, könyvtárigazgató. 1915-1918-ban katonaorvos, 1919-től a fővárosi közegészségügyi szolgálatnál dolgozott. 1927-ben a társadalomorvostan magántanára. 1929-től a Népegészségügyi Múzeum igazgatója. 1945-ben a Népjóléti Minisztériumban államtitkár. 1946-1949-ig az OKI igazgatója, 1957-1960-ban az OODK, 1960-1966-ban a BOTE Kari Könyvtárának igazgatója. 1960-ban elindította az Orvosi Hetilap Horus rovatát. Jeles orvostörténész, a járvány-, és munkaegészségtan történetével, Semmelweis életművével foglalkozott, megírta a hazai orvoslás történetét 1867-ig. HAHN Géza orvos, orvostörténész, minisztériumi tisztviselő. Az Egészségügyi Minisztérium tudománypolitikai (1956-ig), majd statisztikai főosztályának vezetője. Kezdettől részt vett a hazai orvostörténeti társasági élet újjászervezésében, tagja volt az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának, az Orvostörténeti Szakcsoportnak, a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak. Weszprémi díjat kapott 1960-ban. A marxista történetírás elkötelezett követője. HELLER Vilmos orvos, tagja volt az Orvostörténeti Szakcsoportnak. HALMAI János (1903-1973) gyógyszerész, gyógyszerésztörténész, gyógyszerkémikus, egyetemi tanár. 1920-tól gyakorló gyógyszerész, 1935-ben doktori oklevelet szerzett, 1939- től az egyetemi gyógyszerészeti intézet munkatársa, 1943-ban a gyógyszerismeret magántanára, 1949-től az egyetem növény- és drogismereti tanszékének egyetemi tanára. 1966-ban az MGYT gyógyszerészettörténeti szakosztályának alapító elnöke, gyógyszerészettörténet- tel foglalkozott. Kabay- és Weszprémi érmes. Tagja volt az Orvostörténeti Szakcsoportnak, a Magyar Orvostörténelmi Társaság vezetőségi tagja is volt.
