Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
KAPRONCZAYKároly: Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története 243 vagy művelődéstörténeti problémákat a „harcos materializmus” oldaláról támadtak meg. Nem maradt felső „ellenőrzés” nélkül ez a közösség sem, hiszen a felügyeleti szervek jelen voltak valamilyen formában, így a Könyvtári kutatók, olvasók között megtaláljuk az Egészségügyi Minisztérium több középvezetőjét, például Katona Ibolyát, Abádi Miklóst, Telegdi Istvánt, Hahn Géza. Egyre több egyetemi szakember kapcsolódott be az orvostörténeti társasági életbe: Szodoray Lajos egyetemi tanár, Morelli Gusztáv egyetemi tanár, Nebenführer László egyetemi magántanár, Kiss Ferenc anatómia professzor, az ORFI orvosi karából Szántó László, Ruszinkó Barnabás, Lugossy Gyula, Gacs Rezső, Kratochwill Ede, Verebélyi Tibor, stb.. Sokukat az érdeklődés, másokat az a tudat vezetett ide, hogy itt valami hasznosat tud tenni. Az akkor megjelent szakirodalmat tekintve sok az intézménytörténet, kórháztörténet vagy egy-egy régió (város, járás, megye, stb.) orvosi múltjának különböző színvonalú feldolgozása. Sok „egy műves” szerző később elmaradt, de többen ekkor váltak igazi orvostörténésszé, megszerették a különleges módon választott új szakterületüket. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményeinek megszületése Már a kezdetektől tervezték a Könyvtárban elhangzott előadások folyóirat vagy évkönyv formában történő közreadását. Folyóirat megindítását, amely publikálási lehetőséget adna e szakterület kutatóinak, Elekes György javasolta Palla Ákosnak alig egy fél évvel a Könyvtár megalakulása után. A folyóirat ügye hivatalosan 1954 márciusában került megtárgyalásra, amit a fenntartó Egészségügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia orvosi osztálya is felkarolt. A gondolat megvalósítását az orvostörténelem tisztázatlan helyzete nehezítette, hiszen nem szerepelt az „akadémiai tudományszakok” között, nem volt egyetemi tanszéke, stb. Jáki Gyula, a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának igazgatója személyesen járt el több nyomdánál és kiadónál a kiadvány várható költségeinek felmérésére. Jáki Gyula és Palla Ákos közös kérelemmel fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz a lapalapítás engedélyezéséért, illetve az anyagi támogatás biztosítása érdekében. A minisztériumban a folyóirat ügyét Katona Ibolya is támogatta, segítségül megnyerte Vilmon Gyula egészségügyi miniszterhelyettest is, aki Jáki Gyulát megbízta a szerkesztőbizottság elnökségével, és a minisztérium vállalta a kiadás költségeit. A szerkesztőbizottság tagja lett Gortvay György, Daday András, Elekes György, Szodoray Lajos, Abádi Gyula, Némedi István és Hahn Géza, a lap szerkesztésére Palla Ákost kérték fel. Előbb a folyóirat példányszámával, a kiadvány minőségével foglalkoztak, majd Vilmon Gyulának felterjesztették a külföldi intézmények címlistáját, hogy még időben intézkedhessenek a külföldre juttatás hatósági engedélyéről. A szerkesztőbizottság összetétele miatt is feszültségek keletkeztek: most nem az ifjabb radikálisok, hanem Elekes György kifogásolta a minisztériumi személyek jelenlétét, Hahn Géza viszont Daday András és Elekes György személyét nem tartotta megfelelőnek ideológiai szempontokból. Abban megegyezés született, hogy a Közlemények elsősorban a Könyvtárban elhangozott előadásokat közli majd. A szerkesztőbizottság a folyóirat szerkesztésével kapcsolatban befolyással volt a Könyvtár előadásainak szervezésére is, sőt az orvostörténeti szakcsoport és az MTA által elismert akadémiai orvostörténeti bizottság megalakulásáig az orvostörténelemmel kapcsolatos összes kérdésben is tanácsadó szervezetként működött. A politikai megbízhatóság vonatkozásában a minisztérium felé Jáki Gyula és Szodoray Lajos személye „garancia” lett, hiszen mindketten egyetemi taná-
