Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
238 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) katalógusok alapján azonban a hiányok azonosíthatóak voltak, a legnagyobb veszteség a muzeális értékű gyűjteményi egységben volt kimutatható. Még szomorúbb helyzet volt a levéltári anyagot illetően: például - sok más értékes irathoz hasonlóan - egyetlen Semmelweis levelet sem lehetett megtalálni. Az Orvostörténeti Könyvtár hivatalos megnyitása A valóban megfeszített munka után 1952 tavaszán megnyílt a kutatók előtt is a Könyvtár: 1952. március 7-én Ratkó Anna egészségügyi miniszter - Rusznyák István, az MTA elnöke, és az orvosegyetemek képviselőinek jelenlétében - „bölcs tanítónk, Rákosi Mátyás elvtárs 60. születésnapja alkalmából” - felavatta. Még aznap este elhangzott a könyvtár olvasójában, 30 meghívott jelenlétében, Elekes György Avicennáról tartott előadása, ami egyben az orvostörténeti kutatások megkezdését, az orvostörténeti társasági élet új formájának megvalósulását jelentette. A rendezett állapotok létrejötte nagymértékben a könyvtár vezetőjének, Palla Ákosnak (1903-1967) volt köszönhető. Az erdélyi születésű Palla Ákos a kolozsvári egyetemen hallgatott jogtudományt, de végül nem szerzett diplomát. Kolozsvári évei alatt azonban rendszeresen részt vett a nagybányai festőiskola nyári táborain, kiváló kézügyessége révén festményrestaurátor lett, érdeklődése és jó szakmai érzéke alapján műtárgy szakértővé vált. Az 1920-as évek végétől több esztendőt Kanadában töltött, ahol a legkülönbözőbb munkákból tartotta fenn magát, miközben jól megtanult angolul. Hazatérte után Budapesten telepedett le, magántisztviselőként dolgozott, 1945 őszétől a Népjóléti Minisztériumban lett tisztviselőt, innen azonban, mint „nyugatost” eltávolították Rövid ideig az 1950-ben megszüntetett Postás Kórházban (a volt Siesta Szanatórium területén) élelmezésvezetőként dolgozott, innen került az Orvostörténeti Könyvtárba. Kiváló szervező, igazi szakember volt, aki nyelvtudásával, műértésével, könyvismeretével és művészi adottságaival valódi vezetője lett e különleges feladatkört ellátó intézménynek. Az Orvostörténeti Könyvtár hivatalos megnyitása azonban nem jelentette a feldolgozó munka elkészültét, arra közel 20 évre volt szükség. A könyvtárban a kezdetekkor Palla Ákos és két könyvtáros, 1952-től még egy raktáros dolgozott, mindezt rendezési feladatokra időlegesen szerződtetett diák-, és nyugdíjas munkaerők egészítettek ki. Már 1952- ben bizonyossá vált, hogy a mintegy 100 ezer kötetnyi könyv és folyóirat számára az adott helyiségek kevésnek bizonyulnak. A könyvtár középső terme egyben a munkatársak munkahelye is volt. A falak mentén és a helyiség egy részén kereszt-polcozással is teljesen beépített helyiség raktárként is funkcionált. Az első, nagyméretű szoba lett az olvasóterem, ahol csak a kézikönyvtár és a kórház kurrens orvosi folyóiratai kaptak helyet, alkalmanként előadóteremként is működött. A következő évben - tekintettel az Orvosegyesület egykori múzeumi anyagának átkerülésére - itt négy vitrinben régi orvosi eszközökből kiállítást rendeztek be, a falakat értékes - ugyancsak az Orvosegyesületből származó - képekkel díszítették. A legbelső, harmadik terem volt a könyvtárvezető dolgozó és tárgyaló szobája, ami szintén könyv- és műtárgyak tároló „raktára” is volt. Például itt helyezték el az 1952-ben megvásárolt, értékes Faludi Géza-féle orvosi éremgyűjteményt stb.. A könyvtár kellemes látványt nyújtott, a könyvtárhoz vivő félemeletnyi lépcsősort az egykori rendház diszes kovácsoltvas kapuján keresztül lehetett megközelíteni, a könyvtár félköríves ablakai az egy
